Ti is feladtátok volna? Vagy harcolnátok tovább?

Fél éve vagyok együtt a párommal. De vele mindig "történik valami".(Hatalmas adósságokat halmozott fel, kirúgták a munkahelyéről, nem tudta fizetni az albérletét, több közeli barátja is hirtelen meghalt, állandóan a bíróságra járt mert az exfeleség állandóan feljelentgette a gyerektartás miatt), a nagypapája rákos... és még sorolhatnám.) Mindig számíthatott rám, mellette voltam mindig, de már annyira elfáradtam és idegileg kikészültem, hogy feladtam: úgy döntöttem nem szeretném ezt a kapcsolatot tovább folytatni. Nyugalomra, egyedüllétre van szükségem. 1 hete vagyunk külön és sokkal jobban érzem magam. Rengeteget küzdöttem ezért a kapcsolatért, és nagyon szerettük egymást, de elfogyott az erőm. Tudom hogy a "könnyebb utat választottam", de szerintem az ember azért van kapcsolatban, hogy boldog legyen tőle, nem pedig azért hogy állandóan idegeskedjen miatta.