Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Borzasztóan magam alatt vagyok, hogy lehet kibírni a szakítást? 27 L
23 évesen ismertem meg volt páromat, 4 évet voltunk együtt.
A lehető legszebb kapcsolat volt minden téren! Neki van 2 kisfia, akiket szintén 4 éve ismerek, kötődés alakult ki közöttünk, kisfiúk voltak mikor megismertem őket, ma meg már hipp hopp mindjárt kamaszodnak! :)
Igaz csak láthatások alkalmával voltam együtt fiúkkal, de nagyon szoros, harmónikus kapcsolat alakult ki közöttünk. Volt párom családja és az én családom is megismerték egymást, sok közös családi nyaraláson vettünk részt. Én a 2 lurkót szinte gyermekeimként szerettem/szeretem!! :) Fiatal korom ellenére felelősségteljesen bántam velük, amit párom nem győzött megköszönni, nem győzött dicsérni érte!!
Sajnos a 4 év alatt egy kicsit a mi kapcsolatunk is ellaposodott (talán ez nem is olyan furcsa), de tisztelet, szeretet, romantika mindig is megmaradt a kapcsolatunkban.
Már a közös jövőt is terveztük, hogy jövőre összeházasodnánk és a baba projectbe is belevághatnánk.
Ma meg napok óta anyukámnál élek, mert szakított velem...Hogyan tovább? Merre induljak? Harcoljak? Mi lesz a 2 gyermekkel? Hiányoznak!!!
Sajnos ez az ember már nem szeret Téged. :( Jobb ha továbblépsz, még ha rettenetesen nehéz is. 4 évet nem könnyű így kidobni az ablakon de gondolj bele mit érezhet az aki 20 év házasság után kell újrakezdeni a nulláról.
Kitartás és erőt kívánok Neked!
Érthető a zavarod, és hogy nem tudod hogyan csináld... Sajnálom, hogy elszakadt ez az erős kötelék, ami köztetek volt.
Úgy kell csinálni, hogy nem akarsz új életet kezdeni, ne akarsz új kapcsolatot olyan hirtelen, csak légy türelmes. Járj emberek közé (egyedül is, barátokkal is), pl. sétálj sokat, és idővel egyre könnyebb lesz.
Pszichológus.
Férfiszemmel érthető a viselkedése. Ő már ezt az utat végigjárta egyszer, annak sem lett jó vége.
Szerintem a kapcsolatotok működhetett volna még sokáig, ha nem akartatok volna továbblépni.
Gondolom a volt barátod kicsit idősebb nálad, mikor 23 évesen összejöttél vele még nem volt szempont, h saját gyereket akarj, de azóta eltelt 4 év.
Ha visszamennél hozzá, gondold végig tudnál-e örökre csak a barátnője lenni, vagy neked kell a gyűrű meg a saját gyerek?
Ha meg új lappal kezdenél, hidd el nem olyan nehéz. A nap akkor is felkel, ha egyedül fekszel az ágyadban. Gondolom van munkád, vannak barátaid, vannak dolgok amiket szeretsz csinálni, vagy szeretnél kipróbálni.
köszönöm a válaszokat! igen talán tényleg meg kell próbálnom felejteni, de még nehéz. Friss nagyon, pláne úgy, hogy 1 köröm még lesz vele találkozni, hisz a dolgaim ott vannak még...Az nem lesz egyszerű menet...
De mikor ír, hogy menjek a dolgaimért? Én kb. pár napi ruhát hoztam magammal, hisz erre nem számítottam, pár napja úgy jöttem el, hogy időt kér. Aztán ez lett belőle...
Igen idősebb nála, hozzáteszem a mai napig egy fiatalos, jókiállású férfi, sose okozott gondot a korkülönbség.
Igen állásom van, családi kapcsolatom rendezett, vannak akik összekaparjanak...
De nagyon nehéz, ma meglátogatom nagyimat, de folyton azon jár az agyam, hogy ő is itt lehetne velem, milyen jó lenne.
Elmegyek sétálni ugyanezt érzem, hogy milyen klassz lenne ha velem lenne...
sajnálom.
viszont a párodról megvan a véleményem, mert kutyába se veszi a gyerekeit. ez nem úgy megy, hogy a gyerekei anyját cserélgeti, mint a zokniját. Hogy fogják a gyerekek ezt feldolgozni? Na, ha valamit, akkor ezt kéne börtönnel büntetni, komolyan!!!
ez már igazából egy család volt. te még csak-csak feldolgozod, de a párod egy egoista öncentrikus utolsó senkiházi. remélem, olvassa ezt. csak nehogy a gyerekei, ha felnőnek, keresztbetegyenek neki azért, amiért ő is keresztbe tett nekik. remélem, nem vágta teljesen tönkre ezzel a gyerekei életét.
utolsó, hidd el bennem is kavarodik a harag és a düh.
Azt azért szeretném hozzá tenni amennyit én láttam az elmúlt 4 évben ott sajnos az édesanyuka volt az aki tönkre tette a gyermekei életét. ilyen olyan durva tettettek, dolgokkal.
éppen ezért írtam, hogy velem nagyon harmónikus a kapcsolatuk a gyerekekkel. amit én láttam az elmúlt 4 évben párom tisztességesen bánt gyerekeivel, kivette a részét a nevelésből. (már amennyit a volt feleség engedett) tartásdíjat tisztességesen fizetett, ezen felül minden mást mi vettünk gyerekeknek. mint írtam nyaralni vittük őket stb.
Éppen ezért nem is tudom, hogy hogyan lesz ez tálalva gyerekeknek. Én is ott leszek? Egyáltalán lesz módom elköszönni tőlük? :( nyilván én szeretnék tőlük elköszönni amennyiben végleges a szakítás.
azért talán az sem igaz, hogy cserélgeti a gyerekei anyját. gyerekeknek 1 anyja van, ezt én is elfogadtam, tudomásul vettem. Bár sajnos olyan az anya amilyen, én ebben próbáltam segíteni gyerekeknek, hogy amit nem kapnak meg az anyától, azt megpróbálom megadni én.
Mint írtam anno nem párom lépett ki a házasságból, bár nyilván nem tisztem eldönteni ki hány %-ban hibás a házasság megromlásáért. ez rájuk tartozott akkor, elváltak, ez van.
most viszont velem történik ilyen 4 év után. és igen családként éltünk én magam is ezt érzem! Éppen ezért bármennyire furcsa egyfelől nem magam miatt aggódok, hisz felfogtam én 27 évesen még kezdhetek új életet, de a gyerekekkel mi lesz? persze tudom én sem vagyok mindenható, én is pótolható vagyok/leszek, de talán nem 1 nap kell gyerekeknek, hogy elfelejtsenek engem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!