Miért érzem azt hogy a barátnőm meg fog csalni, vagy elhagyni vagy nem lesz képes kellőképpen fellépni a kérőkkel szemben?

Annyira el tudom róla képzelni, hogy a bátortalanságában,gyengeségében, vagy éppenséggel kevés irántam érzett szeretetében(pedig váltig állítja h szeret és h nem akar elveszíteni, még magában is kárt tenne) vagy esetleg a szingli éveiben elképzelt vágyai miatt(elképzelte h milyen lenne egy bigám házasság, kapcsolat) örülne annak ha valaki odamenne hozzá, és kapcsolatot alakítana ki vele. Az még elmegy hogy örülne(bár egy nőnek ezt sem szabad)mert hát végülis az önbizalmát növeli ez, de hogy mit tenne akkor ha ez a kérő, nyomuló tovább szeretne vele beszélgetni, az már kérdéses, és félek , hogy nem venné zaklatásnak(pedig amikor én írtam rá h talizzunk, akkor zaklatásnak vette,mint utóbb kiderült, mert volt palija)PEdig azt mondja jobban szeret mint az exét, az elsőt, tehát elviekben zaklatásnak kéne minősítse a dolgokat. DE én mégis eltudom róla képzelni hogy ha elkezdene mosolyogni és nem menne arrébb vagy nem közölné h párja van akár egy olyan kérdésre is hogy "Bocsi szépségem, mennyi az idő?" Miért érzek ilyet? 5 hónap alatt nem csalt meg engem e zt tudom, de mégis el tudom róla képzelni ezeket. VAgy tévedek és csak félek?