Azért fog elhagyni, mert összejöttem vele és ezzel meghoztam az önbizalmát. Mit tegyek?

A párom az a fajta pasi, aki nem túl szerencsés a csajozásban: alacsony, vékony, és nem is néz ki túl jól. Sokáig udvarolt-udvaroltam, mire összejöttünk, nehezen ment, mert félt lépni a korábbi rossz tapasztalatai miatt. Előttem egy kapcsolata volt csak, utána sorra lepattintották a lányok, ezért semmi önbizalma nem volt.

Amióta összejöttünk, egyre több van neki. Eleinte tudatosan igyekeztem növelni, mert hát jó az, ha az embernek van önbizalma. Ráadásul vannak olyan értékei, amikre büszke lehet, például nagyon okos. Ami csajozásnál általában nem nagy előny, de például engem pont ezzel fogott meg.

Az önbizalma nőtt, minden egyre szebb és jobb lett... aztán egyszer csak tragikus fordulatot vett: azt mondta, el akar vinni egy lányt randizni. Mert kíváncsi, milyen így, önbizalommal telve csajozni.

Mondtam hogy oké, anno nekem is volt hasonló, nem történt semmi, egyszerűen élveztem, hogy udvarolnak nekem (tiniként nem néztem ki jól, és miután kikupálódtam, idő kellett hogy megtanuljam kezelni a dolgot). Meg is volt a randi, azt mondta, ambivalens érzései vannak, egyrészt nagyon élvezte, ahogy látta hogy a csajt leveszi a lábáról, de másrészről tudta hogy én itthon várom. Szóval nem is lett hosszú a dolog, a csajnak utána megmondta hogy ennyi, ő kereste még egy darabig, aztán vége lett.

Gondoltam, akkor most már megnyugszik, hogy igen, vonzó a nők számára, nem velem van a baj.

De nem. Egy idő után elkezdte mondogatni, hogy ő szeret engem, de most tapadnak rá a csajok és ez új és most gondban van. Mert soha nem volt ilyen lehetősége, és mindig nagyon hiányzott neki. Most meg itt van, tényleg nem is kell törnie magát, a nők maguktól keresik! Tíz éve attól szenved, hogy nincs ilyen lehetősége, és most megadatott. De most meg itt vagyok én is és nem akar elveszíteni. Látom rajta a dilemmát: egyrészt sokszor beszélgettünk az elköteleződésről, és igazán jól passzolnak az elképzeléseink. De másrészt ott van, hogy akkor végleg esélye se marad arra, hogy egyrészt kipróbálja, milyen mással, másrészt nyilván benne van az is, hogy viszonyítási alap híján honnan tudná, hogy tényleg én vagyok az igazi. Napról napra látom, hogy ezen vívódik. Szeret és nem akar elveszíteni, de ezt sem szeretné kihagyni az életéből.

Én nem tudom, mit tegyek. Ha elengedem, talán visszajönne, de utána már nem lenne ugyanolyan. És különben sem akarom elengedni, mi igazán jó párt alkotunk és ez olyan érték, amiről nem kéne lemondanunk. De ha nem engedem el, akkor egész életében ott lesz a "mi lett volna, ha".

A dolgot bonyolítja, hogy a karrierje gyönyörűen ível fölfelé. Ennek alapvetően örülök, bár elég nehéz, lassan többet van külföldön, mint itthon. Viszont ez azt is jelenti, hogy ha néhány év múlva beérik a dolog, akkor eljut arra a szintre, hogy a pénze és a pozíciója miatt sok nő fog vele kezdeni. És ha benne van az a tüske, hogy neki az ilyesmi kimaradt az életéből, lehet hogy nem fog tudni ellenállni.

Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Tanácstalan vagyok. Nagyon szeretem és vele akarok lenni. De félek, hogy emiatt a hülyeség miatt elveszítem :(