Egy mondhatni tökéletes pasi miért éri be kevesebbel, mint amit megkaphatna?

Én mindig annak a híve voltam, hogy egy kapcsolat akkor működhet a leggördülékenyebben, ha a felek nagyjából mindenben hasonlítanak: hasomló értékrend, érdeklődés, világnézet, humorérzék, mentalitás, igények...stb

És a belső dolgok mellett az a legideálisabb, ha külsőre is hasonló "kategóriába" esik a két fél. Nyilván nem feltétel, csak most ha azonosan jól néznek ki, akkor egyik félnek sincs kisebbségi komplexusa a másik mellett, így egy csomó felesleges féltékenykedés meg problémázás kimarad a kapcsolatból.

Most viszont egy olyan sráccal randizom (gyakorlatilag már olyan, mintha járnánk, szóval a randizásnál picit komolyabbnak nevezném), akivel alapvetően belsőre nagyon összeillenénk (ezt nem részletezem, mert rengeteg dologban, de ez stimmel abszolút), de úgy gondolom, hogy ő pasiként jobban néz ki, mint én nőként.

Alapvetően helyes arca van (az arcom nekem is szép), nyilván ez adottság csak... viszont neki a teste is eléggé kidolgozott, nekem meg csak azért van karcsú testalkatom, mert genetikailag ezt örököltem, amúgy én gyakorlatilag semmit nem teszek érte. Oké persze a srácok szerint általában jól nézek ki, csak én tudom, hogy ez csak adottság, nem az én érdemem. Ő viszont olyan egészségesen izmos, sportos. És még emellett nekem nagyon kicsi melleim vannak. Szóval testileg úgy gondolom nem illünk össze.

Szerintetek ez mennyire számít? Mert engem eléggé zavar, és csak erre tudok gondolni, hogy sokkal jobbat is kaphatna, meg nálam jobb csaj illene hozzá. Pedig egyébként nem vagyok önbizalom hiányos, életemben először van ilyen kisebbségi komplexusom férfivel szemben.

Ti hogy látjátok ezt a dolgot? Nem fogja azt gondolni, hogy na tessék, nekem csak ilyen csaj jutott... ?

21L