Ti mit tennétek a helyembe?

Már több mint 3 éve vagyok boldog(!) párkapcsolatban a most 17 éves barátnőmmel. Külön lakunk természetesen, de minden nap találkozunk, egy suliban járunk.

2 részből áll az én kis történetem, és tanácsokat szeretnék kérni, nem pedig negatív kommenteket.

Egy pár hónapja elkezdett elegem lenni abból, hogy bármit is csinálok, azért besértődik, mondván én ne beszélgessek más lányokkal se fészen, se élőben (pedig nem vagyok egy csajozógép). Ha böngészek a neten és fészen megnézek egy csajt (nem előtte!, előzmények..), besértődik.

Nyári munkahelyemen persze nem csak fiúk voltak.. Rákérdett, hogy vannak e lányok is, és hogy beszélgetek e velük. Én elmondtam az igazat és besértődött. Ott is kellett miatta hagyni a munkahelyemet. Eltelt egy pár hónap, -nem részletezném nagyon- de betelt a pohár bármennyire is szeretem, bármennyire is jól érzem magam vele. Pedig én tényleg szeretem.

A másik problémám: Amikor elkezdődött ez a féltékenykedés akkor én persze azért levelezgettem (néha!) amit még ha tudtam is hogy kiderül azért is csináltam. Jól esett/esik másokkal beszélgetni. A beszélgetés odáig fajult, hogy jobban esik mással beszélgetni mint bnőmmel.

Szerintem így nem lehet megunni valakit, ha nem 24/7 beszélek vele, hanem mással is hisz ember vagyok. (Főleg fiatalon kötelezzem el magam na persze.)

A fő kérdés az lenne, hogy most tényleg hagyjam ott a barátnőmet akit nagyon szeretek, vagy viseljem el az ő féltékenységét, esetleg beszéljek vele nyolcvannyolcadjára vagy mi legyen?:/ Nagyon szeretem de ezt már nem bírom sokáig.