A férfiak/fiúk miért szeretik éreztetni társaságban, hogy "ki az úr a háznál"?

Örülj neki, hogy nem egy papucs.

Mellesleg, ha zavar, akkor mondd ezt el neki.

Ezen én is nagyon sokat gondolkodtam régen, és arra jutottam, hogy ez egy burkolt módja az önbizalomhiány ellensúlyozásának. Azok éreznek állandó, folyamatos késztetést a saját "felsőbbségük" permanens éreztetésére, bizonygatására, akik azt hiszik hogy enélkül úgymond elveszettek lennének.

Ők azok, akik a többi embert a környezetükben veszélyként látják magukra nézve. Ők azok, akik tényleg nem érzik magukat valakinek, de sajnos erről ők sem tudnak, ez egy tudatalatti dolog. Ők akkor érzik magukat valakinek, ha folyton-folyvást megkapják az erre vonatkozó megerősítéseket a környezetüktől.

Ezek lesznek a legnagyobbszájú, társaságközepe nagymenő srácok, a hangadók, a kihaénnem-ek.

A baj ott kezdődik, amikor lehull a lepel és megmutatkozik, hogy sokszor ők jóval "kisebbek" azoknál, akik elnyomásából szereznek maguknak energiát.

Ezt mind tapasztalati úton tudom igazolni. Felnőttként, sok-sok év múltán találkozni ezekkel az emberekkel... Kész szociológiai tanulmány... :)

a 3.beszél össze-vissza magából kiindulva.

azért van ez mert a férfinek kell gondoskodni a feleségéről és királynőként bánni vele, de azért mégis a férfi az úr a háznál és ez mindig is így volt....

3-4.válaszoló vagyok. Valaki írtam, hogy magamból indulok ki és össze-vissza beszélek.

Hidd el, nem így van. Ennek a dolognak vannak fokozatai, egy egészséges önbizalommal és tartással nincs is gond.

De higyjétek el, hogy az alakoskodás, a szájkaratézás és az ilyen "mindig enyém az utolsó szó" attitűd mindig rejt valamit. Valaminek az ellensúlyozása.

Ha valaki teljesen biztos magában, akkor nem keresi az önigazolásokat folyamatosan.

Azok meg, akik még verekedéseket is provokálnak, egyenesen primitív kakaskodóknak tartom.