Egy jobb módú Férfinek (mondjuk orvos) fontos, hogy a kiszemelt nő is jómódú (pénzes) legyen, vagy elég ha szintén intelligens, de csak közép kategóriás autóval jár és esetleg panelban lakik?

Szerintem a nőknél fontosabb, hogy a férfi jó módú legyen, mint fordítva.

(Ha belegondolunk: komoly kapcsolat esetén, ha lesz gyerek is, valószínűleg a nő lesz otthon, tehát a férfinek kell eltartani a családját) .

No íme egy érdekes sztori az én életemből. Közülünk én voltam a jómódú férfi és a lány az, aki jóval egyszerűbb körülmények közül volt való.

Nekem nem volt szempont a párválasztásban, hogy gazdag, jómódú legyen a lány, kicsit talán inkább élveztem is azt a különbséget, hogy fölöttük állok, így az anyósjelöltnek nem nagyon van "belénkpofáznivalója".

...

...

Viszont sok évvel később ez csúnyán visszaüt, mert sikerült eléggé lecsusszannom... Így sok olyan nehézség kezd közénk állni, ami korábban ismeretlen volt :(

én úgy gondolom hogy változó... elég sok jobb módú embert ismerek és többnyire nekik a feleségük is vagy sokat keres vagy gazdag családban nőtt fel, de tudok olyat is, aki pincérnő volt, most meg Horvátországban él a férjével egy villában.

mondjuk szerintem az orvosoknál a hasonló szakterület számít... vagy hogy hasonló "intelligencia szinten" legyenek, mert némelyik nagyon tud okoskodni annak, aki nem orvosin végzett/tanul, ami elég idegölő tud lenni :D (tudom, hogy vannak kivételek!! :) )

Elég ha szintén intelligens, kedves (és köpjetek le, de azért valamennyire szép is legyen).

Az teljesen irreleváns, hogy milyen kocsija van (vagy hogy van-e egyáltalán) és hol lakik.

5-ös vagyok. A kocsi az tökmindegy. Nálunk első időben a lánynak kocsija sem volt, illetve ő nem is autóbolond. Úgyhogy csodálkoznak sokan, hogy Porsche-Suzuki kombó, de tényleg mindenkinek a cél szentesíti az eszközt. Mondjuk én voltam a magabiztos, az energikus, a menő családi vállalkozás "trónörököse". Eleinte imponált az, hogy az én javamra van a különbség. Ami viszont - ahogy korábban írtam - visszaüt, hogy nem várt nehézségeket okoz az, hogy már nekem sem annyira megy jól.

Viszont ami miatt meg tudom érteni azt, hogy miért mondták régen, hogy "guba a gubához, suba a subához", az a gondolkodásmód-béli különbség problematikája. Tehát nem az a gond, hogy nem Porschéja van, hanem az, hogy más példa lebeg előtte az életről, mások az ambíciói Neki és nekem is. Ő sok szempontból szerencsésebb amiatt, mert kevesebbel is beéri, ugyanakkor látszik rajta a feszültség, hogy az a viszonylagos laza gondtalanság már nincs meg, ami régen volt, így neki is nagyobb a felelőssége az anyagiak beosztását illetően.

No meg nem beszélve arról, hogy az eltérő szülői háttér is egy időzített bomba a kapcsolatban. Értem ezalatt, hogy az ő anyja, ahogy a lány felnőtt és saját keresete lett, szemben az én hátteremmel, ami a mai napig támogató, az ő anyja meg lehúzza, lenyúzza a lánya kis fizetésének nagy részét is. Tehát más a szellemiség, más a gondolkodás, mások az elvárások, a célok, az, hogy ki mivel éri be.

Na itt a hendikep a különbözőségekkel, nem ott, hogy Porsche vagy Suzuki.