Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogosan akad ki rám, mikor sírok?
Akár hányszor valami elszomorít, vagy nyugtalanít, vagy esetleg rosszul esik valami, sírok.
Pl a mai eset: Elég ideje munkanélküli vagyok. Ma ép telefonon keresett meg egy fejvadász cég, hogy lenne egy munka, de tőlünk messze. A párom már elkezdett mutogatni, hogy fogjam be a számat, mogorván, közbe forgatta a szemeit, és csóválta a fejét. Utólag tudtam meg, hogy zavarta, hogy túl lelkes voltam, amikor beszéltem a telefonálóval, és ilyenkor leplezni kell. Nem szabad felvinni a hangot, stb... Nem nyugodt hangon mondta ezeket, hanem felvitt hangon, már már kiabált velem, hogy legközelebb szájon vág, ha így beszélek munkával kapcsolatba. Valahol itt szakadt el a cérna. Elég régóta keresek munkát, és nem igen szoktak munkával kapcsolatba hívni, pedig naponta vagy 1-3 önéletrajzot is elküldök. Örültem, hogy végre valami, mégha egy csöppet messzebb is lett volna, mint amit be tudtam volna vállalni utazással. Sajnáltam, hogy nem túl messze a munka, és még a párom kioktató, már már kiabálását nem tudtam elviselni, és eltörött a mécses. Na itt kezdett velem kiabálni, hogy mi az, hogy állandóan bőgök, hogy ő soha többet nem ad tanácsot nekem, hogy mit változtassak. Inkább eltart továbbra is, leszarja, ha keresek munkát vagy sem, maradjak továbbra is otthon, nem érdekli, csak ne veszekedjünk.Próbáltam neki elmagyarázni, hogy régóta keresek munkát, és felkavart, hogy mégsem lenne jó a munka( távolság miatt), és lehetne egy kicsit együtt érzőbb, hogy ha beszélek valakivel telefonon munkáról, nem tudom magam türtőztetni, hogy ne érződjön a hangomon, hogy örülök a munkának, hiszen nagyon régóta keresek munkát. Nos ezen is kiakadt, hogy mi az, hogy ő nem tudja átérezni? Ő is volt hosszabb ideig munkanélküli, de attól még nem kellene örülni a munkának, mint a tejbe tök.
A fizetése édes kevés kettőnknek, amit keres, azt mind a lakás felújításra költi. Napi szinten hallgatom, hogy milyen rossz a munkahelye, milyen sok idegeskedés van bent, hogy neki semmi sem jön össze, hogy már lassan lyukas zoknikba kell járnia. AZ én ruhatársam is leamortizálódott, lenne egy csomó kiadásom is, de a nadrágszíj annyira szorosan van meghúzva, hogy nagyon sok mindenen spórolni kell, pedig igények az ő részéről vannak. Márkásabb üdítők, finomabb kaják, de ennek ellenére a kaja pénz ki van osztva, abból kell kijönnöm, ha meg nem sikerül, akkor megint velem ordibál. Így tartsam vissza a sírást? Tudom, szakítanunk kellene, de most nem ez a kérdés. Én vagyok túl érzékeny?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!