Hogyan, milyen módon tudnék ismerkedni asperger szindrómás lányokkal?

Én mindenképpen abban gondolkodom, hogy olyan lányokat kellene keresnem, akiknek hasonló problémájuk van, ha nem is feltétlenül asperger szindróma, de valami hasonló, mert ha meg is próbálnék ismerkedni lányokkal, egy olyan lánynak, akinek rendben van az élete, és nincsenek ilyen problémái, nem túl valószínű, hogy kellene egy ilyen lelki problémás ember, mint én.

Egyébként azt sem mondhatnám, hogy egyáltalán nem tudok beszélgetni emberekkel, mert ha adódna egy szituáció, és szimpatikus lenne valaki, lehet, hogy tudnék beszélgetni vele.

Csak, ahogy írtam, ahol lakom, itt nincs semmi ismerkedési lehetőség, eléggé kihalt település, nem nagyon van itt semmi élet, Pesttől nincs messze ez a település egyébként, de az esélytelen, hogy ha bemegyek Pestre, hogy megszólítsak egy olyan lányt, akit életemben először látok, ennek nincs sok valószínűsége.

Tavaly nyáron egyébként 11 alkalommal is kimozdultam itthonról, olyan koncertekre elmentem, ami érdekelt, illetve Velencére az EFOTT-ra is lementem egyedül, egy fél napra, ott próbálkoztam is beszélgetni emberekkel, de max 1-2 mondatot beszéltek velem, azt is csak udvariasságból szerintem, úgyhogy megpróbálkoztam az élőben való ismerkedéssel is, de nem nagyon sikerült az sem, úgyhogy qrvára nehéznek tűnik ez a dolog.

Rám az a dolog nagyon igaz, hogy csak egy érdeklődési területem van.

Igazából a 90-es évek eurodance zenéi az egyetlen olyan dolog, ami érdekel, és az maximálisan, 10 ezer százalékosan.

Gyerekkoromtól kezdve hallgattam ezeket a DJ Bobo, Dr. Alban, Captain Jack, Mr. President, és ezekhez hasonló zenéket, és kb 9- 10 éves koromtól kezdve már rendszeresen vettem fel rádióból, meg eredeti kazettákat is gyűjtöttem, aztán az utóbbi években CD-n is elkezdtem beszerezni ezeket a zenéket, és minden információt is tudok ezekről az előadókról, és zenékről, főleg, amióta van net, ami információt egyszer olvasok ezekkel kapcsolatban, azt meg is jegyzem mind.

Igazából csak ezek a zenék érdekelnek, a mostani trendi zenék távol állnak tőlem, mind diszkó zene, mind rock, mind pop vonalon a régebbi zenék sokkal közelebb állnak hozzám, a mostani aktuális zenékből nem igazán tetszik egy stílus sem.

Azért vagyok nehéz helyzetben, mert ebben az érdeklődési körben nehéz találni korombeli lányokat.

A lányok közül eleve nem nagyon sokan vannak szerintem, akik ilyen szinten foglalkoznak a zenékkel, és gyűjtik és, és ennyire részletesen érdekelne őket.

A 90-es évek zenéit pedig elsősorban a 35 - 40 év közötti korosztály kedveli ennyire, akik akkoriban voltak tinédzserek, és akkor jártak szórakozóhelyekre, én 25 éves vagyok, korombeli lányok közül nagyon nehéz lenne szerintem olyan lányt találni, akinek ez a fő érdeklődési területe, megjátszani pedig nem akarom semmiképpen magam, nekem ez belülről jön, hogy a 90-es évek zenéit szeretem ennyire, csak azért, hogy úgymond "menő, trendi" legyek nem fogom az mp3 lejátszómra a DJ Bobo, Mr President, és ezekhez hasonló zenék helyett David Guetta-t, Lady Gaga-t, LMFAO-t, vagy bármelyik mostani trendi előadó zenéit rátenni.

Egyébként, ha a 35 év körüli korosztályból sikerülne egy olyan hölgyet találnom, akinek ezek a retró zenék a fő érdeklődési területe, engem egyáltalán nem zavarna korkülönbség, csak a 35 év körüli hölgyeknek- gondolom- már határozott elképzelésük van az életről, családalapítás, ilyesmi, én pedig eléggé bizonytalan, határozatlan ember vagyok sok dologban, de ha sikerülne egy 35 év körüli hölgyet találni, akinek ez a fő érdeklődési területe, és elfogadna engem a lelki problémáimmal együtt, engem egyáltalán nem zavarna a korkülönbség.

Ilyen szempontból nyitott gondolkodású vagyok egyébként, a korkülönbségről az a véleményem, hogy sem +, sem - 10 év korkülönbség nem zavarnak, ha egy nálam 10 évvel fiatalabb lánnyal sikerülne összejönni, az sem zavarna, ha elfogadna engem.

Az biztos, hogy nagyon sokat tudna segíteni nekem az, ha sikerülne találnom egy lányt, aki elfogadna, akkor sokkal jobban el tudnám fogadni magamat is, és ezt a mostani világot is.

Középiskolás koromban az osztálytársaim emiatt csodabogárnak is néztek (nem csak emiatt, mert a betegségem miatt különösen visszahúzódó is voltam/vagyok, de emiatt is).

Egyik szünetben az egyik lány osztálytársam megkérdezte, hogy milyen zenéket szeretek, én mondtam erre neki, hogy a 90-es évek zenéit, és ő úgy nézett rám erre, amikor mondtam ezt, mintha valami undorító, visszataszító dolgot mondtam volna, pl mondjuk, hogy sorozatgyilkos vagyok, vagy emberhúst eszek- olyan arcot vágott rá kb, mintha valami ilyesmit mondtam volna, ez nekem nagyon rosszul esett, mert én nem azért hallgattam, és mostanáig is a 90-es évek zenéit, mert direkt eldöntöttem volna, hogy azért hallgatom ezeket a zenéket, hogy különcködjek, ez tényleg belülről jön nekem, hogy ezeknek a zenéknek vagyok fanatikus rajongója most is.