Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan, milyen módon tudnék ismerkedni asperger szindrómás lányokkal?
Én egy 25 éves, asperger szindrómás fiatalember vagyok.
Nem olyan régen, néhány hónapja lett megállapítva ez a diagnózis rólam, de már középiskolás korom elejétől kezdve érezhető volt, hogy különc vagyok, sok dologban eltérő vagyok a kortársaimtól, és onnantól kezdve nagyon nagy nehézséget is jelentett nekem az emberi kapcsolatok kialakítása, nemrég kiderült, hogy ez volt az oka ezeknek a dolgoknak, hogy asperger szindrómás vagyok.
Egy lány társaságára viszont már nagyon nagy szükségem lenne nekem is, mivel testileg teljesen egészséges vagyok, ezért a szexuális kapcsolatra is nagyon vágynék már, de az érzelmi dolgok is fontosak lennének nekem ugyanannyira, pl az, hogy foghassam a kezét egy lánynak, vagy az arcát megsimogathassam - ezekre az érzelmi dolgokra is nagy szükségem lenne.
Mint ahogy írtam már, az emberi kapcsolatok kialakítása nagyon nehezen megy nekem, de ha sikerülne megismerkednem egy lánnyal, és kölcsönösen elfogadnánk egymást, akkor nagyon sok érzelmet tudnék adni annak a lánynak, ebben biztos vagyok mindenképpen, és így ezt a mostani világot, és magamat is sokkal jobban el tudnám fogadni, ha lenne egy lány az életemben, aki - az asperger szindrómámmal együtt elfogadna engem.
Ha valaki tudna valamilyen ötletet adni ezügyben, hogy hol, hogyan tudnék megismerkedni olyan lányokkal, akik hozzám hasonlóan asperger szindrómások- nagyon megköszönném, nagyon nagy segítség lenne!
válasza:Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Két olyan ember, aki eleve nehezen kerül másokkal kapcsolatba, jó párt alkotna?
Neked egy nyitott, elfogadó lány kellene inkább, nem olyan, aki eleve zárkózott.
Lehet, hogy van benne valami, hogy egy nyitott, elfogadó lányra lenne szükségem inkább, de már teljesen tanácstalan vagyok, semmi ötletem nincs, hogy hol, milyen módon próbáljak ismerkedni lányokkal.
Ahogy írtam, a középiskolában nem tudtam ismerkedni, ott nagyon gátlásos voltam, de próbálkoztam többféleképpen is ismerkedni.
Telefonos társkeresőkkel próbálkoztam először, kb 16 éves koromtól kezdve (nem szextelefon, hanem telefonos társkereső), ott beszélgettem több lánnyal is, de eggyel sem jutottam el addig sem, hogy legalább egy randi lett volna.
Utána netes társkereső oldalakra is regisztráltam- ez még azelőtt volt, mielőtt meg lett állapítva, hogy asperger szindrómás vagyok, ott is írtam levelet néhány lánynak, de nem válaszolt rá egyikük sem, sőt az egyik lánya, akinek írtam - a levelemet elolvasta, de annyira sem méltatott, hogy az adatlapomat megnézze.
Azzal is próbálkoztam már, hogy elmentem diszkóba néhány alkalommal, de szerintem ott nem nagyon lehet igazából ismerkedni, nem sikerült az sem.
Úgyhogy már teljesen tanácstalan vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban, de egy lány társaságára mindenképpen nagy szükségem lenne már.
Sok dologban eltérő vagyok, mint a többi ember, de a lányokhoz való vonzódás nagyon erősen megvan bennem is ugyanúgy, mint bármelyik férfiben.
válasza: válasza:Nálunk a családban van több asperger szindrómás is. Budapesten és Győrben (szerintem más nagyobb városokban is) van ilyen asperger klubb, ahol direkt asperger szindrómások járnak (fiúk lányok vegyesen). Leginkább hogy egyívásuak között legyenek, átbeszéljék a problémáikat olyannal, aki megérti illetve, igen, ismerkednek is egymással.
Én egy ilyen klubb megkeresését ajánlom. Más egyébként nagyon nehéz dolgod van, mert mint tudod egy aspergeres lány is végtelenül inaktív szociálisan, tehát nem fogsz velük lépten nyomon összefutni. Vagy ha igen akkor is visszahúzódóak, gyakran elutasítóak. Az sem mindegy mennyire súlyos az aspergere mert igen nagy a skála amin ez mozoghat. Vannak olyanok, akiknek a szokását/szokásait elviselni... hát nem kis türelmet igényel.
Amúgy szerintem jó dolog, ha aspergeresként aspergeres lányt keresel, mert kb 10x jobban megértitek egymást. Könyebben el is viselitek egymás heppjeit illetve elvagyok magatokban mint a befőt. Szóval szeritem jó ötlet.
Minden esetre sok sikert.
válasza: válasza:Szia! Először is nagyon szurkolok neked. Nag dolog az is hogy itt vagy a gyik-en, és tudom könnyen mondom de ne foglalkozz az olyan lányokkal akik csak olvassák a leveled de gyávák nemet mondani. Nem akarok általánosítani de két dolog biztos. Igen manapság akár lányok akár pasikról legyen szó és nem csupán kapcsolatok terén az úgymond másság elfogadása tekintetében nem áll a rendszer a helyzet magaslatán. Igen és ez a pasikra is igaz. Most mindegy milen szempontból lógok ki a sorból de volt már hogy egy sörözőben egy jófej sráccal dumáltam megbeszéltük hogy majd tanítok neki spanyolt ő meg fizet egy két korsót. Aztán hogy-hogynem a mailemre többet nem válaszolt. Ami még talán nem mentség de nehezíti a helyzetet hogy sok lány nő megismerkedne veled és nem érdekelné az állapotod csak félnek attól mit szólnak a kollegái a környezete a családja, nehogy utána kellemetlen legyen. azért én bízom abban hogy van lehetőséged ismerkedni és nem beleszólás ként de azt mondanám ne kizárólag a hasonló helyzetű lányok társaságát keresd hiszen ha így gondolkozol akkor lehet hogy sok mást is kizársz. A klubok látogatása jó dolog mert feltöltődsz látsz más példákat pozitív-negatív egyaránt arra gondolok hogy látni fogod hogy azta van aki de jófej, vagy épp hogy jé van akinek jobb lenne a helyzete mégis csak panaszkodik.
Szóval jön a jóidő ülj a gyik és a kockagép előtt minél kevesebbet.
A 84 %-os hozzászólónak válasz:
szerintem én nagyon sok furcsa szokást el tudnék nézni egy lánynak, mivel tudom, hogy nekem is van sok furcsa tulajdonságom, ezért én maximálisan tudnám tolerálni, ha olyan rigolyái, furcsa szokásai vannak egy lánynak, amit más férfi lehet, hogy nem nagyon tudna elviselni, és haragudni szerintem én nem tudnék semmiképpen egy lányra, bármilyen csúnyát, káromkodást is mondhatna nekem, ha lenne egy lány, aki engem elfogadna, nem tudnék haragudni rá semmiért sem szerintem.
válasza: válasza:Érdekes jelenség ez az aperger akármi. Életben nem hallottam róla, utánanéztem, mik a tünetek, és többnyire rám igaz pszichésen.
De én úgy gondoltam eddig,hogy kényszerbetegség+szociófób vagyok egyben. Egyáltalán mi a különbség a kényszeres"szóciófób ember és az aspergeres között? Mert nehéz elválasztani.
De autista nem vagyok. Azok ilyen dilinyós világtalanok mint Dustin hoffman az esőemberben. Nem vagyok ilyen az biztos. Igazából ha fél napig valaki társaságában vagyok, akkor meg nem mondaná,hogy van e valami pszichés problémám.
De ha egyedül vagyok, akkor kényszeres önellenőrzés, rituálék, kényszeresen eddzem megam, mert gyerekkoromban egy kiközösített későnérős kis szar voltam, és pl. állati nehezen élem meg,ha valaki csak poénból!valami olyat mond rám ,ami nem is igaz, és zavarja az érdekeimet.
Nőkkel nem értek szót, ha ismerkedésről van szó, olyanokkal, akik nemileg vonzanak egyszerüen nem tudok kommunikálni. Akik nem érdekelnek nemileg,azokkal igen, de azokkal meg minek.
H aleszólítanak társak ,akkor képes vagyok válaszolni, meg elvagyok velük, de magamtól nem szeretek nyitni senki felé, állandó feszültséget érzek pl ha vadidegennek kell telefonálnom, vagy ügyintézéskor is állatira stresszelek.
Nem szeretek olyan közegbe kerülni, ahol mindenki figyelme csak rám vetítődik, de plázákban, nagy sportlétesítményekben azért jól érzem magam a többiek közt úgy ,hogy nem szólok senkihez.
Nem vagyok zseni, de az IQ-m megüti az átlagost, sőt az felett van azért. Tehát egy teljesen normális. Sose voltam stréber, nem szerettem sose tanulni. Nem vagyok ilyen elvont agyú NASA-titkoskód fejtő tehát :)
Családos életre soha nem vágytam, nem tudnám magam elképzelni tartósan egy nő mellett sem.
Egyszerüen nem tudom hogy pszichésen mi vagyok?? CSak azt tudom ,hogy társas együttélésre /még/ alkalmatlan/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!