Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az egyedülállók többségét szintén irritálja, ha azt kérdezik (némi leplezetlen lesajnálással/hitetlenkedéssel/akárhogy) : "és te miért vagy egyedül"?
Onnan merült fel a kérdés, hogy tegnap ez volt a téma egy baráti sörözésen. Erre lehet válaszolni sokféleképpen, az illető aktuális idegállapotától függően, néhány kiragadott válasz példa:
(agresszíven):mi közöd hozzá?
(zokogva):...én sem értem, pedig én annyi mindent megettem...van egy zsepid?
(némi iróniával):mert iszonyúan elviselhetetlen vagyok, és csak négy naponként fürdök
(epésen):mert még nem volt akkora szerencsém, mint neked, hogy valami balfék kibírjon
(őszintén): nem találtam meg az igazit, megalkudni nem szeretnék
stb...
a legszórakoztatóbb a vidéki rokonok őszinte sopánkodása szerintem:-) (jaj, vénlány maradsz, jaj, hogy lesz így unoka...)
Ott még mindig valami súlyos bajként értékelendő, ha valaki a húszas évein túl egyedülálló vagy épp szakított. Persze nyilván vidéken még kiélezettebb a megfelelő társra akadás problémája, már csak a matematika alapján is.
Humorral el lehet venni az élét (ha te szólsz vissza úgy, vagy látod a helyzet fonákját). Emberekkel teli zsúfolt helyen egy régen látott ismerősöm szólt így hozzám: Szia ...! Van már férjed? (Több évig nem láttuk egymást, neki ez volt a legfontosabb.) Én: Nem. Mire ő: Nem baj. Fő az egészség!
Hát lehet ezt komolyan venni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!