Félek hogy nem kellek neki. Vagy csak tulreagálom a dolgot?

Szerencsétlen fazon...

Küldj neki lánykérő videókat youtube-on. Ha jól reagál rá, akkor jó a helyzet.

Ha kibújik a dolog alól, akkor nem annyira.

Az elsőnél a pálma! Ha türelmetlen vagy vele egy életre kiható döntésben, akkor csak a saját egód beteljesülését nyomatod. Nem állsz készen.

F25

Beszéld meg vele, hogy mik a tervei. Nem biztos, hogy menekül, lehet, hogy 25 évesen még nem akarja elkötelezni magát. Vagy még csak eszébe sem jutott.

Biztosan szeret, ha babát is tervezetek, ez nem lehet gond.

Kedves 6-os. Egy férfinak egyáltalán nem 25 éves kor a legideálisabb. 35.

De 45 évesen is jó formában van még. De ha úgy alakul akár 55 évesen sincs még késő. Ellentétben veletek! Hehe! :D

Amúgy nem bántó szándékkal mondom, hogy nem állsz készen.

Sokan azt gondolják, hogy a házasság és a gyermekvállalás az együtt jár. Pedig nagyon is két különböző dolog. Szülőként a gyermekedért évekig teljes felelősséggel tartozol. Eleinte mind anyagi biztonságáért, mind testi-lelki fejlődéséért felelsz, akár házasságban élsz, akár nem. Akár az apja vagy, akár az anyja. Ez a felelősség az idővel egyre csökken. A házasságban eleinte kisebb, majd fokozatosan egyre nagyobb felelősséggel tartozol a másikért. Sok ember hangoztatja, hogy a házasság és a gyermeknevelés együtt jár, és aki nem így gondolja, az erkölcstelen ember. A tapasztalat azt mutatja, hogy akik így gondolják, azok csúfos kudarccal szembesülnek mind párkapcsolati, mind gyermeknevelési téren. Ugyanis eszközként használják mind a párjukat, mind a gyermeküket. Szerintem nem innen kéne példát merítened... A házasság és a gyermekvállalás két külön dolog. A gyermekvállaláshoz is kell egy bizonyos összhang a szülők között, de korántsem akkora, mint a házassághoz. A gyermeknek szüksége van hiteles anya és apa képre, de ehhez nem feltétlenül szükséges, hogy az összhang teljes legyen. A házassághoz viszont nyilvánvaló, hogy igen. Legalábbis a hiteleshez. Kamu házasság persze köthető nagyon gyorsan és fáradságmentesen. A fáradtságmentességgel itt most nem a lagzival kapcsolatos szervezkedésre gondolok, de az sem véletlen, hogy a hagyomány szerint ilyen költséges szertartást szoktak tartani!

"Jó, tudom hogy még fiatalok vagyunk. De amikor külön költöztünk akkor még ő is lelkes volt, de mostmár mintha kedvét vesztette volna..."

Szerintem nem a lelkesedését vesztette el, hanem a bizalmadat. Már magából a kérdésfeltevésből érződik, hogy nem bízol teljesen abban, hogy meg tudjátok találni a közös utat a jövőben is. Márpedig egy bizonytalan társra nehéz házasságot alapozni. Szóval nem csoda, ha habozik. Egyébként örök szabály, hogy zsák a foltját megtalálja, tehát valószínű, hogy Őbenne is valamiféle kételyek jelenhettek meg veled egy időben. A bizonytalansággal, önbizalomhiánnyal érdemes szakemberhez fordulni. Megéri! Veszteni nem veszthetsz vele.

" Hogy adjam finoman a tudtára, hogy már készenállok rá?"

Attól, hogy te készen állsz, még nem kell automatikusan, hogy el is vegyen. A kezét amúgy te is megkérheted, attól még, hogy férfiszokás... Ebből a gondolatból kicsit úgy sejlik, mintha te már időszerűnek tartanád ezt, mintha már járna neked. Javíts ki, ha tévedek! Nem bántásnak szánom, de ez a hozzáállás nem felnőttes még teljesen.

Van néhány könyv, amit tudnék ajánlani, szerintem sok mindenben segítene rendszerezni a gondolataid. A gondolatok rendszerezésére mindig szükség van. De a legfontosabb, az az érzelmeket, félelmeket zsigerből el kell mondani másnak, és nem pedig magadban érlelni. Ha magadban érleled, az megmérgezheti a személyiséget és a kapcsolatot.

19/F