Mit gondoljak most erről, hogyan jöjjel rá, hogy kellek-e neki? 5 napja nem találkoztunk, és hiányzik.

Legutóbb az volt a baja, hogy sokat beszélek a gondjaimról, de ez szerintem nem igy van, főleg, hogy nem is nagyon találkozunk. Most pl. már 5 napja, de nem is nagyon keresett. 2 napja vesztünk össze ezen, én sirtam, borzasztó volt. Mintha nem érezném azt, hogy a társam lenne, kicsit fáj ez a "lesz.rom, oldd meg a gondjaidat, mert felnőtt nő vagy"- hozzáállás. Ok, megoldom, de miért nem lehet kikérnem a véleményét? Költözés előtt állok, az egyetem se úgy megy, ahogy kell, 3 hétig beteg voltam, a lakótársaim is kiakadtak semmiségeken, egyszóval, minden összejött, és a párom se tanusít egy pici megértést se. Elhiszem, hogy ő is tanul, meg otthon sokat dolgozik, de azért valahogy csak megoldható, hogy találkozzunk. Tegnap este irtam neki, hogy ma jöjjön el, jó lenne kibékülni, erre írta, hogy "azért akarsz kibékülni, hogy neked jó legyen?", mondom, "nem, azért mert szeretlek, és fontos nekem ez a kapcsolat", erre mondja, hogy"jol van, elnézek.", és ennyi.. neki nincs ereje a lelkizéshez, meg ő ezt meg azt nem érti, meg mondjam másnak a gondjaimat, ne fárasszam ezzel, meg azt se kérdezgessem, hogy mit akar tőlem, mert hogy kérdezhetek ilyet egy férfitől? Dehát én már 23 éves vagyok, szeretem őt, és azt hittem, hogy ő az igazi, annyira fáj, hogy most úgy néz ki, hogy nem. Előre félek a mai találkozástól, irtam neki, hogy jobb lenne, ha egy kávézóban találkoznánk, akkor legalább nem fogunk összeveszni.