Mit tegyek ebben a helyzetben? /Részletek alant/

1 éve vagyok együtt a barátommal(21), és egyre jobban kezdem azt érezni, hogy nem nekem való ez a kapcsolat. Egyre inkább kezdem kiismerni, és ő sem úgy viszonyul hozzám, mint mondjuk fél éve; szinte szó szerint a kisujját sem mozdítja azért, hogy megtartson, és ha valami bánatomat ne adj\' isten előadom neki, engem hibáztat. Már észreveszem minden hibáját, és kezdem úgy érezni, hogy szeretnék inkább egyedül maradni most. Nagyon sokáig próbáltam fékezni magamban ezeket az érzéseket, próbáltam mérsékelni a "kritikusságomat" vele szemben, de még mindig úgy érzem, hogy jobb nélküle, mint vele. Egyszer próbáltam már szakítani vele, de iszonyatosan potyogni kezdtek a könnyei, és rettenetesen megsajnáltam. Tudom, hogy a legkevésbé sem tisztességes csak azért visszamenni valakihez, mert megsajnáltuk, de volt bennem szeretet is, nem kevés. A szakítókísérlet után viszont magamat éreztem bűnösnek, amiért ezt akartam tenni vele. Most is úgy érzem, hogy - ugyan nincs velem, de - nyomaszt, hogy valamilyen szinten még mindig az életem része. Ezek után mit mondanátok? Gyáva lennék szembenézni a valósággal? Mit tegyek?

Köszi a válaszaitokat!

20L