Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Éreztétek már egy kapcsolatban "kevésnek" magatokat? Hogy lehet ezen túllépni?
A párom sem kőgazdag de mégis megvan mindene amit szeretne amit meg nem azt megszerez mert kitartó állhatatos valahogy jól tud lavírozni az életbe, én meg egy kész szerencsétlenség vagyok...
Labdába sem rúgok mellette, és úgy érzem ez egyre nagyobb gátat vet közénk mert ő elvárná, hogy én is hasonlóan sikeres legyek az életemben mint ő hisz csak igy tudjuk egymást előrevinni és nem hátráltatni. Én viszont úgy érzem (mégha nem is akarok a terhére lenni) inkább lefelé húzom :(
Mit tegyek, hogy ne menjen tönkre emiatt a kapcsolatunk?
"amibe én belefogok az kudarcra van ítélve."
nincs olyan, hogy valami eleve valamire van ítélve
"Mintha átok ülne rajtam."
átkok pláne nincsenek
Szépen hagyd abba az önsajnálatot, és próbáld kicsit kívülről nézni a dolgokat, hogy mihez is kezdhetnél. Mit tanácsolnál magadnak, ha egy barátod lennél? Kérhetsz tanácsot a párodtól is. Szerintem szerencsés vagy, hogy ilyen ambiciózus ügyes párod van, nehogy már ilyenért a kapcsolat végén gondolkozz! Neked nem őt kell legyőznöd, hanem magadat. Csakis magaddal van értelme összehasonlítani a teljesítményedet (tehát azzal, hogy te valójában mire lennél képes). Fogd fel úgy, hogy ti ketten egy csapatot alkottok, a párod a csapattársad, nem pedig a versenytársad/ellenfeled. Minél jobb a társad, annál jobb neked is. Inspirálnia kellene a sikereinek, meg kéne hoznia a kedvedet, nem pedig frusztrálnia.
Ahogy te fogalmaztad, hagyd hogy ő vigyen téged előre és ne te húzd le őt (persze ezt lelkesedésben, tervezgetésben, hozzáállásban mondom, nem pedig pl. anyagilag)!
25N
Igen, ő pontosan ilyen. Csillagjegye Oroszlán, irányító, vezető típus és imádja ha csodálják. Lételeme, hogy
felnézzenek rá, dícsérjék, elismerjék. Imád kitűnni, versengeni.
Én meg pont az ellentettje vagyok, utálom a feltűnést szeretek háttérben maradni.
Tudom, hogy rajtam is múlik de én próbálkozok mindenfelé és mégsem megyek semmire, az az elkeserítő. Munkát egy éve nem találok. Itthon ülök egész nap, semmi életem. Ő meg ki se látszik a programokból. Szinte sosincs otthon.
Valamit biztosan rosszul csinálok, nem a saját utamat járom fogalmam sincs igazából hol lenne a helyem melyik szakma ami szimpatikus azt pedig nem tudom elvégezni mert most se vettek fel tanfolyamra..még mindig keresem önmagam.
Szakasztott ugyanezt lejátszottam a párommal, amikor lediplomázott... Egy dolgot tudok tanácsolni: ne, azaz NE hagyd el magad!!! Állásod lesz, csak idő kérdése (a páromnak is lett). Addig is éld az életed, próbálj ki minden félét. Ha a gép előtt rohadsz, akkor azt tedd hasznosan: ne facebookozz, hanem fejleszd magad, keress olyan dolgokat, amik érdekelnek.
Természetes, hogy nem találod magad, ezt átéltem én is; ezt kb nevezhetjük afféle posztdiplomás stressznek. Most elérted azt, amit vártak tőled, most az a dolgod, hogy megtaláld azt, amit te akarsz az élettől. Ha belegondolsz, kész főnyeremény a helyzeted, mert van időd keresni! Ezt nem ironikusan mondom, szinte nincs veszítenivalód, bármit megtehetsz! Töltsd ezt az időt hasznosan, és előbb utóbb azt veszed észre, hogy javulni fog minden.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!