Lányok, olyan rossz ha őszinte vagyok és elmondom amit én szeretnék?

Én is ilyen vagyok, csak lányban, és szintén nem tudok megváltozni, max picit visszafogni magam. Ha a barátommal vagyok, legszívesebben le sem venném róla a szemem, csak nézném, simogatnám, ölelgetném. Ami bizonyos mértékig teljesen normális, de nem akarom túlzásba vinni pont azért, amiket írtatok páran, nem akarom megfojtani a szeretetemmel :D

Én nem hiszem el, h ne lenne olyan lány, aki ilyen pasiról álmodozik, mint te :) Amíg nem birtokolni akarod a lányt, nem hívogatod állandóan, hogy hol van, nem féltékenykedsz rá, addig miért ne ragaszkodhatnál ennyire? De látod, mindenkinek más az ízlése. Sok sikert az igazihoz! :)

20/L

Figyelj, ebből aztán nem sokat lehet megtudni, hogy vámpír vagy, vagy nem vagy vámpír.

Minden nőnek más az elviselési határa, amire ő azt mondja, ez más sok nekem, ne haragudj.

Nekem az a tapasztalatom, és a környezetemben is akiket megkérdeztem, beszélgettünk,vagy látom, hogyan viselkednek a párjukkal, hogy attól függ kinek mekkora a szeretet igénye: mennyit csalódott, mennyi veszteség érte, kapott-e már nagy pofont az élettől, mit hozott a családjától "hozománykényt", és ebből kifolyólag, számára mi értékes.

Van egy "törvény", amire rájöttem, és nagyon egyszerű, hiába vagyunk jók, egyszer meg kell, hogy bántsanak, és bántsuk a másikat, mert ha soha nem tapasztaljuk meg, hogy nem evidencia az, hogy szeretnek, vagy hogy ilyenek meg olyanok velünk. Tehát az ember egy valamiben nem változik, addig nem igazán értékel valamit igazán, amíg úgy van vele, hogy neki ez azért hát mégis csak úgy jár.

Kérdez meg egy beteget, hogyan értékeli az egészséges, vagy akinek, valamiért sose jött össze hosszú időn keresztül a párkapcsolat.

Szóval a tapasztalatom az, nem biztos, hogy baj van veled, vagy ez fojtogató (van akinek az), hanem egyszerűen meg kell találnod azt az embert, aki értékeli ezt a fokú odafigyelést. Mert hidd el, abból nagyon sok ember hiányt szenved.