Felmelegedő szeretői kapcsolat vagy picit lapos tartós kapcsolat? Melyiket választanád?

:)

Én csak annyit mondhatok, hogy őszintén mindkettőt szeretem-a maga módján(ahogy barátnőm fogalmazott).A döntés a bizonytalanságból fakad:senki nem szeretne két szék közül a pad alá esni.Ilyen módon inkább a biztos mint a bizonytalan.De ha ragaszkodunk a mondáshoz,miszerint biztosat bizonytalanért sose adj fel, akkor sosem kockáztatsz,sosem fejlődsz,hiszen minden lépésünkben kockázat van...

Dilemma:vajon megéri-e lépni?Vajon bejön-e a számításom?És mi van, ha nem?Mit csinálok akkor?Verem a fejem a falba,miszerint jobban tettem volna ha maradok a popsimon?

Félek.Zavart és bizonytalan vagyok.Nagy a felelősség!

És ebben rajtam kívül senki nem fog dönteni a végén:nekem kell majd odaállnom valaki elé és a szemébe mondanom:nem lehetek vele...

Nézd!Igazad van-részben.

Eddig soha nem gondoltam volna h ilyen szituációba 'keveredek'egyszer!Soha!

Én,aki ízig-vérig kapcsolatpárti,aki mindig hűséges volt az évekig tartó kapcsolataiban.Én!

És tessék.Itt állok,abban a helyzetben,már 7.hónapja,amelyet én magam is elítélek,hidd el, nem is tudom mi történt velem.Nem szívesen nézek tükörbe és ebben teljesen egyet értek veled.A párommal szemben nem tisztességes és nem érdemli meg!Tudom.Tudom.Ez fáj..

Mégis!Itt vagyok és ez a valóság.Meg kell oldanom ezt a kaotikus helyzetet.Nem vagyok rá büszke,ezért kérem a segítségeteket,hiszen ez nem'normális'!

Nem vagyok anyagias egyáltalán!,mindig is az érzelmek hajtottak és nem az ész...talán ez a baj.

Az a hozzászóló,aki azt írta,h(összefoglalva)az új pasi is egyszer régi lesz,igaza van..de ki látja a jövőt?

Igen.

Sejtettem,h.nem én vagyok számára az egyedüli 'szerető',de most hogy kimondta,kissé másképp érzek.Persze azt is mondta,h a legnehezebbek a hétvégék egyedül-ezt meg is értem-és kell valakivel 'beszélgetnie',mivel én nem lehetek vele.Azt is mondta,h a másik nőt nem szereti,csak..eltölti a szabadidejét.De abban teljesen igaza van,h minek mondana le másról(az ő helyében lehet h én sem mondanék le),ha én nem vagyok az övé(ami persze szerinte megváltozna,ha adnánk magunknak egy esélyt),elvégre senki nem fogadott a másiknak semmit.

Tehát ő benne lenne abban,h megpróbáljuk,de nyilván ehhez nekem el kellene jelenlegi otthonomból költözni(mert persze nem bútorozhatok össze rögtön vele)és albérletbe kellene mennem bútorostól,hajlakkostól együtt.Naggggyon macerás lenne és anyagilag sem bírnám kifizetni.

És!ha mégsem jönne össze,hosszútávra kellene vennem egy lakást itt?Miből?mert hát a munkám itt van...

Van ötletetek?

Köszönöm.

...azért nem írtam eddig, mert erősen elgondolkodtam azon amit az utolsó hozzászóló írt...ez a verzió nem jutott egyáltalán eszembe,de mindenképpen el kell jussak odáig, hogy ezt a kérdést felteszem neki(akárhogyan is döntök).Jó ötlet a kérdés:mit tenne értem?hogy segítene?

A jó múltkorában beszélgettem a szeretővel(még ezen topik megírása előtt),félig-meddig értettük is egymást,akkor már feltettem neki a kérdést:ha mégis úgy alakulna hogy'járnánk',feladná a 'mellékszereplőket'? Akkor igent mondott,de mivel nem ismerem annyira,számomra nem volt meggyőző...mi van akkor,ha mindent feladok,együtt leszünk,és mégis megteszi(van mikor hétvégén is dolgozik-természetesen nem ellenőrizgetem soha,de ez tuti hogy ott van)?Vagy ezt hívják kockázatnak?

Mondjuk összejövünk.

És ha:Odaköltözöm a céges kecóba hozzá és máshol vállal melót(más városban/megyében),akkor én mi a fenét csinálok a helyhez kötött melómmal és itteni ismerőseimmel?/neki ez utóbbi nincs,semmi nem köti egy adott városhoz sem.../

Van ötletetek?

Kíváncsi vagyok ti mit tennétek ilyen helyzetben...