Van olyan pszichés problémád, ami belezavar a kapcsolatodba?

Én minden áldott nap megkapom a szüleimtől, hogy csak plusz teher vagyok, csúnya, semmi értelmem, kövér vagyok stbstb.

Emiatt néha nagy hangulatingadozásaim vannak, de a barátom ezt rendkívül jól tolerálja és nagyon sokat segít.

Ilyenek nincsenek,csak súlyos gyermek kori bántalmak...

Ami miatt nem is igazán vagyok alkalmas kapcsolatra.

A barátom a családi körülményei miatt (folyton verték,visszahúzódó volt, nem voltak barátai,stb) nehezen nyílt meg, iszonyat nehezen. Semmit nem mert elmondani, nem tudta, hogy ha egy probléma van azt hogy kell kezelni,mert otthon úgy ment,hogy nem beszélték meg egymással, kapott két pofont és el van intézve. Nekem kellett megtanítani arra, hogy működik ez egy normális életben.

Az elején nehezen viseltem, sok konfliktus-sírás-hiszti volt emiatt, aztán amikor rájöttem, hogy emiatt van, akkor türelmesebb lettem, és ezáltal ő is felszabadult.

Én elég önbizalomhiányos voltam, mert kövér vagyok, nehezen fogadtam el, hogy van aki képes így is szeretni, pedig még én sem szeretem magam, akkor ő hogy tudja elfogadni... Főleg a szexben voltak emiatt problémák inkább, de a bizalom épülésével, az idő múlásával, és a sokszori dicsérő szavakkal ez alábbhagyott.

Mindennek a kulcsa a türelem, és egy megértő társ aki segít átvészelni azt az időszakot, amíg az ember "összeszedi" magát :)

Mindketten pánikbetegségben küszködünk, ezért megértjük egymást, és segítünk is egymásnak. Szóval ha én vagyok letörve, akkor ő vigasztal, és ez fordítva is igaz.

Lehet, hogy nem vagyok tökéletes lelkiekben (az önbizalomhiányról már nem is beszélve XD de párom óta ez már javult, régen csúnyának éreztem magam, most már nem), de attól még lehet párom. Ráadásul az ilyenekben tapasztalataim szerint nagy segítség tud lenni, ha van aki támogat.