Vajon miért érzem ezt? Nagyon szeretem, nem vagyok szerelmes, még is hiányzik. Kérlek nézd meg és ha van/volt tapasztalatod/problémád hasonló kérlek írj! Részletek alább! Thx

Sosem használtam ezt az oldalt, a családommal beszélem meg a dolgaimat de most úgy érzem talán mások (komoly!) véleménye is segíthetne és egyben nagyon érdekelne is főként tapasztalatok miatt. A barátnőmmel egy évig voltunk együtt, előtte mindkettőnknek voltak jelentéktelenebb kapcsolatai. A családom is nagyon szerette, és ez fordítva is hasonlóképp volt :) Elmondhatatlanul szerelmesek voltunk majd az én szerelmem picit alább hagyott és iszonyatosan szeretem mèg most is..de a szerelem szeretetté vált. Szinte már családtag volt. De nagyon fiatalok vagyunk (17) és engem elkezdett érdekelni, hogy esetleg mèg tapasztalatot kéne szerezni másfelől is. Nagyon hiányzik, és hiába nem vagyok szerelmes, szeretem. Csak azért nem vagyok vele mert féltem hogy egyszer önkéntelenül verem "át". Nem tudom mit tehetnék. Neki van már valami srác, nekem is alakul.. Mégsem ugyanaz. Folyton az emlékekre gondolok és nem tudom elfelejteni. Hiába van bennem a kíváncsiság mások felé, mègis vele képzelem el a jövőmet. Azonban döntenem kellett főként miatta, és mivel nem akartam ezzel bántani inkább elszakítottam tőle magamat. Nem vágyom arra hogy másba legyek szerelmes, inkább csak arra vágyom bárcsak újra átélhetném ezt vele. Furcsa??.. :) rágódom egy ideje én is. :( kérlek probaljatok rendesen válaszolni, arra lenne nagy igény :)