Miért idegesítem?

Jaj a szülei??!!! Az katasztrófa, onnan szegény csak rossz példát lát. Az apja katasztrófa, kedves az is, de kihasználta az anyukáját ahogy csak lehetett csúnyán beszélt vele stb.... az anyja meg mint aki totál hülye mindent megtett neki, míg végülis el is váltak. Nehéz eset mindkét szülő. De a párom tudja hogy az apja rossz példa szóval nem nagyon volt előtte igazi férj meg apa példa.

Remélem, hogy nem betegség ez látom a neten, hogy sok ilyen dili dokis, agyi zavar betegség van. Mondjuk a skizofrénia nekem is eszembe jutott már, mondtam is neki, de csak viccből. Lehet csak én reagálom túl? De ez évek óta fennáll, hogy időnként idegesítem. Lesz ebbe változás vagy hol a kiút, megoldás?

Tudom! Egyszer mondott ilyet, de azóta aztán jól meg vagyunk. Azon gondolkoztam még, hogy fiatal és hogy benne van ez a feszültség, hogy szabad akar lenni, de közben meg engem sem akar elveszíteni és ebből a belső feszültségből alakulhatnak ki az ilyen kitörések. Igen igazad van hogy ilyen lelki terrorban nem lehet élni, szörnyű, csak tudod mindig javul a helyzet, sok idő eltelik, hogy minden oké, és normális csak aztán megint rájön a hoppláré, de aztán megint normális lesz. Amikor komolyan elbeszélgetek vele erről akkor tök normális elmondja, hogy egyszerűen nem tudja, hogy miért van ez. Hát én türelmesen várok, várok aztán lehet egyszer megunom. Néha néha volt hogy szmomrúan mondta hogy meg sem érdemel engem. Szóval belül legbelül tudja ő hogy rossz amit tesz, és hogy nem ezt érdemelném én, de valamiért még is ilyen.

Igen én is ezt vallom hogy jóban rosszban, és kitartok mellette így is hogy ilyen, csak sokat bánt nagyon, akaratán kívül. És az sem jó! Ilyenkor pár napig nem is kese nem találkozunk, aztán általában minden megy tovább mintha mi sem történt volna, csak nekem ez a pár nap kín hogy most szakítani fog most utál vagy mi lesz, hiába mondják már a kivülállók, hogy ugyan ugyis rendben jön minden, mert tényleg mindig rendbe jön. Csak hogy arra szoktam gondolni hogy mi lesz ha majd együttélünk mondjuk házasságba meg gyerekünk is lesz, akkor nem léphet csak úgy majd le, meg majd ha olyan kedve van a gyereket is leszidja vagy megbántja? Azt mondják hogy későn érő és hogy majd úgy mond kinövi szóval hogy majd idővel ez javul, igaz hogy ahhoz képest amikor összejöttünk már sokat változott. Ha én meg tdunám tenni hogy ilyenkor nem törődöm vele és elengedem a fülem mellett a dolgot akkor lehet könnyebb lenne, van úgy hogy úgy hív fel egy ilyen eset után mintha mi sem történt volna, mintha nem is emlékezne rá. Azt se szoktam érteni.

Mások mindig csak azt hajtogatják hogy miért nem keresek mást, meg hogy jobbat érdemlek stb. De engem nem érdekel más! Próbáltunk amúgy szakítani már többször vagy inkább külön megpróbálni ez jobb kifejezés, de sose ment! Valami vonz minket egymáshoz. Kimentem angliába is hogy majd látjuk hogy hiányzunk e egymásnak vagy találunk e mást, na hát sírva rohantunk vissza egymáshoz és kín volt a külön eltöltött idő. Legutóbb 3 hétig voltunk külön úgyh napi szinten beszéltünk egymással és a sosr egyszerűen mindig összehozott minket. Egyszer úgy találkoztunk ,hogy lekéste a buszt, értem a barátnőim jöttek akik szintén késtek majdnem 20 percet úgyh sose szoktak, találkoznunk kellett. Mindig a véletlenek összehoztak. Csak nem értem a sosot hogy ha egymásnak szánt minket akkor miért csinálja ezt? Nekünk még csak közös kutyánk lett :) de már az is sokat erősített rajtunk, látjuk egymás hozzáállását a felelősséghez gondoskodáshoz az anyai apai szerephez, tudom h csak egy állat de mi szülőként törődünk vele. Nagyon szereti, meg a gyerekeket is amúgy biztos nagyon jó apuka lenne, jobb valószínűleg mint férj. Kicsit olyan felsőbb rendű érzése van velem szemben néha ezt érzem. És azért ez nem jó! Bár hagyom hogy érezze hogy na ő a nagy férfi, csak amikor ezzel visszaél így hogy bánt akkor nem jó. Remélem hogy nekünk is idővel egyre jobb lesz, mert amúgy nagyon egyformák a jövővel kapcsolatos elképzeléseink, a gyerekekkel meg mindennel kapcsolatban. Csak ezt is néha úgy érzem hogy csak elképzeli de még nagyon messze van ettől. Eljegyzés meg ilyenek?? még hallani se akar ilyesmiről. És emiatt is rossz érzésem van hogy talán azért mert nem érzi biztosnak hogy én vagyok neki a tuti !!!

Nem tudom azért elgondolkodtató, hogy tudom hogy neki tök jó kedve van jól érzi magát és szarik rá hogy nekem az egésznapom el van rontva és avalósznűleg az elkövetkezendők is mert nekem ilyen rossz kedvem van, ő meg jót szórakozik. Írtam neki smst is hogy nem is figyel rám stb, nem is válaszolt rá. De egy bizonyos közösségi oldalon azért nyomon lehet követni az ember tevékenységeit és látom hogy jól el van. Nekem meg még válaszolni sem tud. Hát nem tudom, lehet tényleg nem szeret engem és azért idgesíti pusztán a jelenlétem?? na mostmár kombinálok tiszta káosz van.