Miért idegesítem?

Igen, tudom, az önbecsülésem már elég rossz helyen van, valahol a béke popsija alatt. Az a baj, hogy egyszer felemel az égig aztán meg puff le a legmélyére, és teljesen rajtam kívülálló okokból, szóval én ugyanolyan vagyok mindig nem vagyok egyszer ilyen egyszer olyan.Valamikor lehet vele beszélni bizonyos dolgokról tök normálisan és megértő másszor ugyanarról a témától felkapja a vizet és bumm már kiabál stb. Én meg csak nézek, hogy mi történik. Mondom neki hogy mondja el vagy hogy most miért mond ilyet, de olyankor csak azt hajtogatja már hogy hagyjam már békén és ne szólaljak meg..és jobbnak látom inkább hagyni mint teljesen felvinni az agy vizát és nyaggatni.

20as eleje

Kedvesek vagytok, hogy írtok! Olyan kilátástalan ez a helyzet, közben meg minden rendben köztük, szóval van hogy egy hónap is eltelik ilyen kattanás nélkül úgy mond de már néha előre félek hogy mikor lesz megint. És ilyenkor aztán van hogy napokig nem találkozunk,még nem élünk úgy együtt vagyis nincs közös otthonunk. Egyszer már elveszítettem de aztán visszajött mert mondta hogy szeret engem és nem akar nélkülem lenni, de most nem tudom mi lesz nem szeretném elveszíteni.

Igen tudom, ez is igaz. Csak sajnálnám mert amúgy meg nagyon boldog vagyok vele, meg általában ilyenkor bocsánatot kér ha csúnyán beszél veem, de nem mindig. Nem tdudom mit tehetnék. Ha azt mondanám hogy vége akkor rohanna utánam szerintem, meg hát most veszekedések mindenhol vannak. Nem tudom. Figyelem én is a hangulatát és probálok ahhoz igazodni, de például a legutóbb tök jó kedve volt, persze lehet hogy belül nyomasztotta valami, és akkor a jókedvű nevetgélésből egy egymásnak hátat fordított este lett. Síri csendben és feszült levegővel. És nem tudok mit kezdeni vele. Igaz hogy néha én is úgy érzem hogy hát ő mikor nézi hogy velem mi van, mindig csak én lessem az ő kedvét, ebben is van valami, az meg hogy én mit érzek az le van szarva. Most is egy dologgal kapcsolatban lecseszett hogy xy-t miért nem mondtam neki, én meg közöltem vele, hogy mondtam csak éppen nem figyeltél ezek szerint mert mindig csak magaddal vagy elfoglalva. Nem ilyen szavakkal de ezt mondtam neki. Kicsit úgy érzem hogy csak róla szól a kapcsolat. De ezt se mondtham hogy mindig így van mert persze sokszor kedves meg aranyos meg hát normális, nyilván ha mindig ilyen kattant lenne akkor nem lennénk már együtt.

Igaza van mindenkinek! Bár én is kicsit idősebb és tapasztaltabb lennék ilyen téren. Én csak ülök és pityergek magamban ilyenkor, de őt ez is idegesíti mert nem érti hogy most miért sírok!!!!! :) Nincs kiút! Elmegyek apácának!! :D

Érzem!! Csak nem mindig!!! :) De amikor beteg voltam vagy korházba vagy bármi nagyobb bajba voltam akkor mindig ott hagyott csapot-papot és rohant hozzám. Tudom hogy szeret, de akkor mit tehetnék ezzel a dologgal? Volt már hogy azt is mondta régebben hogy ez ilyen se veled se nélküled kapcsolat. Na ezzel is rám hozta a frászt mindig. Nem értem, de közben teljesen úgy beszélünk a jövőről a gyerekekről meg mindenről hogy együtt képzeljük el ezeket a dolgokat. Olyan mintha magával harcolna néha. Mintha menne is meg maradna is. Lehet hogy mikor idegesítem akkor a fejében a kis hang azt mondja hogy menjen, de aztán a szíve jól pofon vágja a kishangot és maradásra bírja???? Miért enm tudtam egy egyszerűbb pasiba beleszeretni???!!!