Mi az istenért nem tudok én boldog lenni a kiválasztottal?

Van egy barátnőm akivel majdnem 4 és fél hónapja vagyok együtt. A kapcsolatnak rengeteg defektusa van. Ez a lány egy rettentően hisztis 20 éves lány, akivel nem lehet a problémákról higgadtan beszélni 2 percet sem!

MÁR A HÓCIPŐM TELE VAN VELE, mert nem érzem hogy úgy viselkedne, amit mond. Mindig mondja hogy elmondhatatlanul imád , szerelmes belém stb. DE ha ez a nyamvadt szava igaz lenne, vagyis nagyon imádna és rajongana értem, akkor nem tenné le köszönés nélkül a redvás telefont, mondván egyetemen kezdődik az óra, vagy már bejött a tanár.

Egyszerűen amit látok, ha egy kicsit külső szemmel próbálom nézni a dolgokat: MINDENKI csak a saját sérelmeit mondja el, mindenki csak a saját sebeit nyalogatja, az egyik fülig szerelmes(ÉN), a másik meg nem viselkedik úgy, ahogy mondja, amit állítólag érez.(vagy mert valójában nem is szerelmes belém annyira, vagy mert fingja sincs hogy kell kezelnie egy olyan pasit, aki szerelmes fülig)

Hozzá kell tenni: sok balhé a féltékenységem miatt volt,(állítólag teljesen alaptalanul),de azért nekem is van igazam: amikor összejöttünk, ő még nem zárta le nagyban a volt kapcsolatát,( szakított vele az előző barátja, aki mellesleg nem szerette eléggé és csak kihasználta)és még kb az összejövetelünk után egy hónappal magyarázta nekem, hogy az exe összejött egy k*rvával, szinte éreztem hogy ez fáj neki, de miért fájt neki ez, ha összejött már velem??????????????? felháborító, persze tagadja h érzett volna akkor már valamit az exe iránt