Nagyon el vagyok keseredve. Adjatok tanácsot?

Hát az végül is mindegy mi miatt mondom. Mérgembe én is mondok durva dolgokat, de ilyen azért nem jutna eszembe. Biztos odavágtam volna, hogy érezze ő magát szerencsésnek, hogy ott vagyok vele. Én mondjuk az első ilyen szóra költöznék, én azért mondom mindig, hogy egy nőnek mindig legyen B terve, nem szabad soha függeni egy férfitől.

Hát....Minek féltékenykedsz?Adott rá okot?Biztos nem lehet neki annyira jó hogy még a munkahelyén is felidegesítik,aztán hazamenne a nyugodt családi fészekbe és ott meg a felesége ba....ja.Fordítva neked hogy esne?Mekkora a pici babátok?

Szia! egy 2 hónapos baba mellett, ne járjon el az apuka. Nekem a párom alig várja hogy a fiával legyen, nemhogy eljárna othonról. Ilyen estben, bizti én is féltékenykednék. azt javaslom ülj le vele, beszéljétek meg. remélem minden renben lesz.

Ne aggódj,az én párom is mondott már hasonlókat,persze mérgében,lehet új neki a helyzet a babával,még nem tud mit kezdeni vele,mondd el neki,hogy megbántoot,talán aludj külön szobába,1éjszakát,vagy menyj el a picivel,hagyd őt otthon egyedül egy pár órára(ijessz rá)hátha magához tér.Amugy majd változik,ha nagyobb lesz a bébi,nekünk is így volt,mikr kicsi volt nem sokat foglalkozott vele,bevallotta hogy nemtudott mit kezdeni vele:(.most 14 hónapos a lányunk,és a minap azt mondta szerelmes a lányába:)sokat játszik vele,és rohan haza a munkából:)Kitartás!!!!

az előző válaszolóval ellentétben én meg úgy gondolom, hogy a pasik tööbége iszonyat besza*ik amikor hazajön anyuka meg a pici kis csöppség a kórházból. Pláne első babánál...a gyerekkel nem tud mit kezdeni, mert iszonyat pici és törékeny, anyuka egyfolytában a babával van, kirekesztettnek is érezheti magát. Nekünk is ez egy nehéz időszak volt amikor a Picúrunk megszületett. Ha már nagyobb lesz, akkor már ő is tud vele jobban foglalkozni. És az meg személyfüggő, hogy az idegen szokatlan dolgokkal megbírkózik e vagy inkább elmenekül. Legyél vele kicsot türelmesebb, neki sem könnyű. Hiszen gyakorlatilag az egész élete 180 fokos fordulatot vett. Ezt fel kell dolgozni...ki így-ki úgy...lehetne rosszabb is

bocsánat az előző-előző válaszolóval ellentétben :)

Második vagyok.Pont ezért kérdeztem hogy mekkora a babájuk.Mert az apának is ahogy az anyának is ilyenkor nagyon megváltozik az élete.Az apának nem csak azt kell fel dolgozni hogy egy taggal bővült a család hanem,azt is hogy ilyenkor neki kell eltartani a családot.Ilyenkor sok férfi érzi azt hogy rettentő nagy felelősség van rajta,családfenntartó lett.Gondolom még azért te is szokod az anyaságot,mint ahogy ő az apaságot,de neked kell segítened,támogatnod őt,hogy átvészeljétek ezt az időszakot.Sok sikert,kitartást.Azért ha nagyon szomorú vagy jusson eszedbe hogy biztos nagyon szeret mindkettőtöket,és ha olyan a munkahelye ahol tudtok telefonon beszélni néha hívd fel és mond el neki hogy nagyon hiányzik mindkettőtöknek és már nagyon várjátok haza.

Válts taktikát! Gondold végig, mi a fontos számodra! A párod, és a 2 hónapos. Tehát dobd félre a múltat, a sérelmeket , és az eddigi viselkedésedet. A lehető legtöbb energiával és odaadással neveld a gyerekedet, mert az akkor is lesz, ha a párod lelép. Viszont mellette őt is aszerint várd haza, amit érzel iránta, szerelemmel, szeretettel. Viszont meg ne alázkodj, apasiknak felfordul attól a gyomruk, ha valaki csúszik utánuk a parkettán sírva. Nézz tükörbe, adj a külsődre, tornázz, ha kell, olvass kicsit, barátkozz, légy vidám, főzz neki, és simogasd, de mégegyszer mondom, ne megalázkodva. Érd el, hogy újra harcoljonérted, mert ha még kicsit szeret, akkor ez bejön.