Szerelem nelkul lehet parkapcsolat? A szeretet megvan. Mi a fontosabb?

Én lány vagyok, 2 éve együtt a barátommal, 30 körüliek vagyunk és még 2 hete is olyan szerelmes voltam belé, hogy bőgtem mint a hülye egy helyzet miatt. Mindig azt hittem, Ő fog megcsalni, Ő fog elhagyni. És most meg megzavarta a fejemet egy srác, aki régóta tetszik, de nem érdekelt, mert a barátomba voltam szerelmes. Most rajtunk kívül álló okból fel kellett venni a kapcsolatot a sráccal és volt 1-2 mondata már, ami kiütött. Kezdek úgy viselkedni, mint aki szerelmes, de már nem a barátomba. Ő egy pillanat alatt elhomályosult a szememben, szürke lett. Egy szemét k...-nak érzem magam, mert ilyen még sose történt velem, mindig 10 éven át voltam szerelmes ugyanabba, most meg...2 év után...Tényleg ennyire gáz ez a 2 év? Az a fura, hogy mindig úgy éreztem, én vagyok a szerelmesebb a barátomba. Lehet ám, hogy Ő is hibás, mert 1,5 év után összeköltöztünk a nyáron, és akkor nagyon megváltozott felém. Addig elhalmozott a szerelme ezer apró jelével. Összeköltözés után úgy gondolta, neki most már annyiból áll az élete, hogy számítógépezik, én meg főzök, mosok rá. Éjjel-nappal dolgoztam, máshol is, volt hogy egész nap nem láttuk egymást, hazaértem este 10-re, alig bírta ki mellettem hogy befejezzem a vacsorát, húzott vissza a géphez. Azt hittem, már egy másik lány van a dologban, meg is kérdeztem, de nem. Így hát nagyon egyedül maradtam. Azért 1 hónap a 1,5 évhez viszonyítva nagyon sok. Aztán lassan változtak a dolgok, de úgy 3 hónapon át nagyon ki voltunk égve, és ez leginkább azért volt, mert Ő változott meg. Már nem kedveskedett, le voltam sz...va. Kezdtem rájönni, hogy az összeköltözéssel életünk legszebb időszaka lezárult, már úgy gondolja, leszek neki mindig, és ezért nem is értékelt már annyira. Ha szóvá tettem, hogy ma még fél órát nem voltunk együtt, azt kaptam, hogy nem kell mindig együtt lenni. De én 1 hónapig nem szóltam, pont azért hogy ne legyek hárpia, de 1 hónap után már elviselhetetlen volt a magányom. A közös főiskolánkon is gyakran magamra hagyott, nem csak ez idő alatt. És kezdtem azt gondolni, hogy már nem szeret. Nemrég elkezdtem társkeresőzni, hogy bosszút álljak rajta. Csak moziba akartam menni valakivel, semmi többet. De senki se érdekelt. Még addig se jutottam el, hogy tényleg elmenjek valakivel. Megkérdeztem egy sráctól, hogy kihalt az emberiség, hogy mindenki a neten keres társat? Visszakérdezett szegény, hogy miért, te kit keresel? És azt válaszoltam, hogy a barátomat:(((((((( Számomra még 1 hónappal ezelőtt sem létezett senki más. Csakhogy pont akkor keresett meg az a helyes srác, akiről írtam. Közben újabb krízis volt a barátommal, rajta kívül álló okból ugyan, de megszégyenültem mások előtt mint a barátnője. Nem csalt meg, semmi komoly, csak nekem esett rosszul, akkor nem jöttem haza hozzá, egy estét átsírtam, aztán megbeszéltük, és rájöttem újra, milyen rettenetesen mélyen szeretem. És Ő is kifejezte hihetetlen módon...Újra meg újra így találunk egymásra. Azt hittem, most is minden helyrejött köztünk. És akkor egyszercsak emiatt a fiú miatt összeugrik a gyomrom és tudom, hogy ilyet két ember iránt nem érezhet senki, és akkor ez azt jelenti, hogy már nem vagyok szerelmes a barátomba.:(((((((( És akkor örökre boldogtalan leszek, mert nem hagyom el! És sose akarom megcsalni. Ezt a helyes fiút leráztam, már az iránt érdeklődött, hogy férjhez megyek-e hamarosan vagy egyelőre nem? Megmondtam neki, hogy a párommal örökre tervezünk esküvő nélkül is, és azt remélem, Ő lesz az aki majd 90 évesen is fogja a kezemet, csak ezt a kritikus második évet éljük túl valahogy.

Eddig csak magamat vádoltam, de azért be kell látnom, lehet hogy nem jutok ilyen hamar ide, ha a barátom nem hanyagol el 3 hónapig. Mert akkor a nyáron egy szomorú estén ilyesmi miatt írtam egy levelet ennek a fiúnak. Igazából csak menekültem volna hozzá, és egyáltalán nem érdekelt annyira. Most meg tőle menekülök, vissza a páromhoz, hátha van még esély, hátha nem múlt még el...hiszen még 2 hete is bőgtem. Vagy akkor akaratomon kívül lezártam a barátomat? Feladtam? Nem tudom. Csak azt, hogy kiszúrta, hogy van egy riválisa, nem is akármilyen, pedig nem tud semmit, igazából nincs is semmi, csak egy kósza érzés meg néhány telefon/e-mail, mégis kiszúrta és most bezzeg újra felhív naponta többször is, azt se tudja hogy becézgessen, újra kapom az ezer puszit. Minden olyan, mint az összeköltözés előtti időkben, egy dolgot kivéve: nekem már nem biztos hogy Ő az egyetlen:( Nem tudom, melyikünk rontotta el, de én úgy érzem, ha nem hagy 3 hónapra magamra, nekem még most se lenne a fejemben más fiú. De nem tudom, csak hogy nagyon nagyot csalódtam magamban. Hogy hogy kaphatna vissza? Volt egy előző kapcsolatom, de az nem volt szerelem, csak afféle érdek már az elején is, meg valamennyi barátság, mindegy, az a srác majd összetörte magát, úgy udvarolt, de sose tudta a szerelmet kiváltani belőlem. Nem vonzott.

Én nem fogom elhagyni a barátomat, mert tudom, hogy minden új szerelem ide jutna 2 év után, és nem akarom ezerszer újrakezdeni az életemet. A barátom viszont azzal sokat tehet a kapcsolatunkért, ha törődik velem. Ha ugyanannyira semmibe venne, mint az összeköltözés után, nincs kizárva hogy kiszállnék az egészből az új szerelemért. De így nem fogok. Az új fiútól pedig menekülök, minden lehetséges helyzetet elkerülök, és mivel nem bízok magamban, előre lezárok bizonyos útvonalakat. Pl. előre jeleztem már neki e-mailben olyan dolgokat, amik miatt remélhetem, hogy kiver engem a fejéből.

Ez van:(