Szerintetek van olyan, hogy egy párkapcsolat átalakuljon barátsággá?

van

Biztos van rá példa, én azonban nem hiszek ebben, illetve nem igénylem, hogy az exem barát legyen. Az én fogalmaim szerint barát az, akivel nem fekszel le, nem csókolóztok, nem érzel iránta többet stb. Ezért szakítás után kellemetlenül érezném magam, ha barátkoznánk, nem tudnám beavatni a dolgaimba és engem sem érdekelne részletesen, hogy kivel mit csinál, hova megy. Annak idején nyilván azért jöttem össze vele, mert többet éreztem barátságnál, ha ez a "többlet" már nem lehetséges, akkor minek jópofizzak vele. Barátom van elég. Tehát én a mindent vagy semmit elv híve vagyok.

Szerintem meg fordítva kéne. A barát nem egyenlő a haverral. A barát olyasvalaki akit elég rendesen ismerünk, megbízunk benne és emberileg szeretjük. Ha emellett még megvan az a vonzalom + a valami, nevezzük szerelemnek vagy mit tudom én, akkor az egész egy nagyon jó, hosszú párkapcsolat alapja lehet. Szóval szerintem így értelmetlen, hogy párkapcsolatból lesz barátság, fordítva már nem.

Szerintem ez szinte minden esetben így van, ha elég hosszú ideig tart. Pl egy 20 évig tartó házasságban fix, hogy nem szerelmesek a felek egymásba 20 évig. 10 év után már mindenképp enyhül a vonzalom és a szerelem, és barátság lesz a dologból. Továbbra is párkapcsolatban élnek, és nagyon szeretik egymást, de a tűz már kialudt és titkon már csak barátként tekintenek egymásra.