Bele gondoltál már, hogy milyen korlátolt dolog a szerelem?

A kérdésedre a válaszom: Nem, eddig még nem gondoltam bele, de hála neked, már ezen is túl vagyok! :D

Komolyra fordítva a szót, úgy vélem, igazad van! ha esetleg nem is 100%-ban, de 90-ben biztos!

A szerelem és a párválasztás két külön dolog.

Beleszeretni bárkibe lehet, de tartós kapcsolatot ápolni nem. A tartós kapcsolathoz igenis nem árt, ha közös kultúrkörből kerülnek ki a felek, nagyjából megegyezik a világlátásuk, értékrendjük. Ez nem szentírás, hiszen vannak különböző kultúrák közti házasságok is, de azért általánosságban ez a jellemző.

Én bevallom, nem tudnék mit kezdeni egy teljesen más kultúrájú, életmódú, életstílusú emberrel... hosszú távon ez bizony feszültségekhez vezet.

A külsőségekről meg: azt nem nagyon tudjuk befolyásolni, hogy kihez tudunk vonzódni. Én pl. sosem vonzódtam igazán a szőkékhez, de nem tudnám megmondani az okát. A vonzalom az vagy megvan, vagy nincs...

Szerintem ez nem így van. :)

Vagyis attól függ, hogy kinek mennyire kiterjedt az élettere... ha valaki csak a munkahelyére jár el, akkor sanszos, hogy ott találja meg a párját.

De én például mindig megyek a lehető legkülönbözőbb programokra, sokat utazgatok (ismerkedni csak országon belül szeretek, utálok más nyelven beszélni, így idegen nyelvű társ kizárva), és ha ott tetszik meg valaki éppen, akkor ő kell, elég kicsi ez az ország ahhoz, hogy ez ne legyen akadály (bár most hála az égnek nem távkapcsolatban élek, de volt már ilyen is, és jól működött).

Amúgy meg attól még, mert kevés ember közül választ az ember párt, ha abból a kevés emberből is képes valakibe beleszeretni, akkor miért lenne ez kevésbé értékes dolog?