Miért van az, hogy a legtöbb férfi elvárja a barátnőjétől hogy ne fingjon? Ez is természetes dolog, minta tüsszentés, vagy orrfújás.

Szerintem ez nevelés kérdése is lehet. Talán még a saját ilyen irányú szükségleteit is szégyelli egy kicsi saját maga előtt.

Úgy gondolja, hogy a másikról alkotott képe ledől azzal, ha az illető szellent egyet előtte, akár véletlenül. Nem azt mondom én se, hogy éjjel-nappal galambokat eregessenek a másik orra alá (ilyenkor szerintem meggondolandó, hogy esetleg van valami átmeneti üzemzavar az emésztésében), azt sem, hogy ez legyen köztük a legfőbb humorforrás, meg bizonyos helyzetekben (pl. buszon, nyilvánosság előtt) szerintem sem árt kicsit türtőztetni magunkat. De emberek vagyunk mégis. A másikban az embert is ugyanúgy el kellene fogadni. Orrot fújunk, tüsszentünk, pisilünk, kakilunk, pukizunk, a nők havonta véreznek is, sőt, ha rosszul vagyunk, akkor előfordul, hogy hányunk is, ez van, ilyenek vagyunk.

Mi lesz az ilyen emberekkel akkor, ha megöregszenek, megbetegszenek, egyre kevésbé tudják kontrollálni a testüket? Megundorodnak egymástól vajon?

Volt barátomnak például (holott nem undorodott alapvetően a vértől) jócskán visszavetette a szexuális érdeklődését, amikor kicsit korábban jött meg a menzeszem és szeretkezés közben vettük észre, hogy vérezni kezdtem. Mi lett volna velünk, ha együtt öregszünk meg?

Azért ne tartsunk már ott,hogy egymás előtt f ingjunk.

Én mint nő,tartom magamat annyira,hogy nem fingok direkt a barátom mellett,hanem kimegyek a fürdőszobába,vagy valahova,hogy ne hallja.

Nem értsetek félre,de úgy értelmezlek kérdező,hogy szerinted jobb kint,mint bent,és ha jön,ne vonuljunk félre.

Szerintem ha jön,és van rá idő,akkor igenis vonuljunk félre,vagy legalábbis próbáljuk meg.

Más kérdés,ha véletlenül jön,vagy álmunkban,és a másik hallja,ezeken tényleg nevetni kell,ha már ilyen szituáció adódott.Ez egy próba,ha szeret a másik,akkor nevet majd rajta.

De azért próbáljuk meg türtőztetni magunkat,és ne rendezzünk fingó versenyt.