Igaz h az első szerelem soha nem múlik el?

Ja, amúgy megnyugtatlak, hogy minden eddigi komolyabb szerelmemnél azt hittem, hogy soha nem heverem ki őket, különösen a legutóbbit. Akkor tényleg úgy éreztem, hogy ez örökre belemarta magát az elmémbe, kitörölhetetlenül végig fog kísérteni, míg élek. Így is volt 2 évig, mindenki hozzá hasonlítgattam. Most pedig szerelmes lettem valaki egészen másba, aki se külsőre, se belsőre nem hasonlít kicsit sem az exemre. Tényleg olyan szerelmes vagyok, hogy enni se bírok rendesen napok óta. Én aztán tényleg nem gondoltam volna, hogy lesz ilyen még. Egyszer csak jött és kész. Majd veled is így lesz.

Hát, ha belőlem indulunk ki... Biztos! Nekem durva 2 hóvappal ezelőtt volt az első igazi szerelmem. Sítúrán jöttünk össze. Ő már a buszon odafelé fűzött engem, előtte csak köszönőviszonyban voltunk. Folyton kérdezgette, hogy leszek e a barátnője. Sokszor visszautasítotam külömböző okok miatt, aztán bebizonyította, hogy ő tényleg szeret, így bele mentem. Ez a 4. Napon volt. Akkor már észre vettem, hogy nem olyan velem mint azelőtt, negatívabb. A buszon hazafelé kérdeztem tőle, hogy most akkor mi is van velünk, hogy most járunk vagy mi!? Azt mondta hogy most már ő nem akar miattam valamiért. Pedig nem is változtam ott meg. Amikor ezt kimondta nekem már dőlt a könny a szememből. Nyugtatgatott, hogy szép vagyok meg minden, de én csak zokogtam. Annyira megszerettem... Ö a poppot szerette én a rockot, és ez picit látszik az öltözködésemen is. Àllítólag ezért szakított velem. De ezt is csak a barátnőimtől tudom. Nagyon összetörtem. Egész hazafelé úton csak sírtam és sírtam. Már eltelt 2 hónap és ezt még most is sírva írom. Azóta teljesen megváltoztam, mindenki ezt mondja. Nem szeretem annyira a rockot, abszolút nem öltözöm úgy, és én Őt még talán mindig szeretem. Ezt magamnak sem vallom be, de tudom, hogy ha azt mondaná nekem, hogy kezdjük elölről rögtön a nyakába ugranék. De ezt nem fogja. Valahogy annyira haragszik rám (nem tudom miért) , hogy köszönni sem köszön. Bocsi, hogy le írtam, csak kikívánkozott. A hibákért pedig elnézést, telefonról vagyok és picik a betük.

Szia. Igen, ez igaz. Van férjem, kislányom, de mindezek ellenére sem tudtam a szívemből kitörölni azt a férfit akibe még a férjem megismerkedése előtt beleszerettem. Nagyon szerelmes "voltam", de mivel ő is megnősült, én is férjhez mentem bár nem ezen okok miatt, de nem tudtunk összegabalyodni. Ő tudta, hogy szerelmes voltam belé, egyszer ő is szerelmet vallott, majdnem jártunk is, de akkor ő már együtt volt a mostani feleségével. Tudom ez nagyon zavaros, de a lényeg a lényeg, hogy a mai napig, álmodom vele olyanokat, hogy együtt vagyunk stb. Próbáltam már őt kitörölni, de nem megy. Most már megtanultam ezzel együtt élni. Szeretem a férjem is, de az nem olyan mint amilyen Ő volt! :(

A férjesnek meg neked üzenem, hogy azért kattogtok a mai napig, mert nem lett rendesen lezárva annak idején a dolog. Ezért kell szakításkor mindent alaposan, akár többször is átbeszélni, igenis ki kell követelni, hogy minden kérdésre válaszokat kaphass. Ha ez így történik, akkor nem lesz kattogás sem "mi lett volna ha" agyalás. Egyébként nem normális dolog, ha valaki még évek múlva is ezen kattog. Az élet kiszámíthatatlan, bele kell sajnos kalkulálni az egyéni kockázati elemzéseinkbe, hogy a "nagy szerelem" egy szép napon beinthet nekünk és vége. De nem szabadna akkor sem ezen kattogni, muszáj beletörődni, hogy vége és sose szabad feladni a reményt, hogy jön valaki más. Ebben pont ez a szép, hogy nem ugyanaz lesz már mint az exed. Hanem más és épp azért másért is fogod szeretni. A férjes már nem tud mit csinálni, sajnos elcseszte azzal, hogy beleugrott egy házasságba nyilván társadalmi nyomásra ahelyett, hogy kivárta volna az újabb szerelmet. De te ne kövesd el ezt a hibát kérdező. Találkozz az exeddel egy utolsó őszinte beszélgetésre, ahol végleg pontot tesztek a végére aztán légy nagy boldog valaki mással!

Rohadtul nem jó poén.

igaz.. rám legalábbis