Hogyan lehet túltenni magunkat egy szakításon?

Figyelj, az h leidd magad nem megoldas..foleg aztan ha mutenek, neked az nem jo! En majdnem 2 eve jarok a baratommal, de annyira szar a helyzet h folyton szakitason jar a fejem...pedig szeretem tiszta szivembol..s mar mident megprobaltam h jol legyunk, de egyszeruen mar nem tudom de intha nem lenne hajlando megtenni.En mar elore sokat sirtam, h jaj hogy szakitsak...mert nem birom otthagyni.

Szerintem vigyel be a korhazba egy laptopot, s nezz a netten rengeteg cikk van singli nőknek, vagy hogyan tedd at magad egy ilyensmin.

Ismered a Szex and the city t ? szingli nőknek van:D Vidd el a sorozatot es nezd meg ott, bizti helyre jon a kedved. Nezd a jo oldalat is a dolgoknak. rendezd magad, legy szebb mint valaha, h a volt baratod lassa mit veszitett el, es az ujakat meg annal inkabb erdekeld. probalj ki majd a korhaz utan par olyan dolgok ait soha nem mertel megtenni..pl sminkeld magad, vagy picit valtoztass a stilusodon,regeteg dolgot kapsz a netten, vagy akar magazinokban.

Nem akarom tovabb huzni:legy oőtimita biztos nem az egyeduli srac volt aki letezik, sot...meg bizti h nem kaptad meg az igazit..aki majd jon:D Sok szerebcset

Kukkintsd meg ezt is :

[link]

próbáld átértékelni a helyzetet. Nem véletlenül lett vége. így kellett lennie. és hidd el, talán így a legjobb. Ez egy új kezdete, attól hogy emészted magad nem lesz jobb. Az idő tényleg mindent megold. ne gondolj rá, tudom ez nehéz, de próbáld elterelni a godolataid. kezdj új dologba, pl. színház, vagy olvass Csernus-könyvet most, hogy kórházba mész. legyél nyitott az újra, és sose felejtsd el, nem véletlenül történt így/lett vége!! és jobb hogy most, mint még később.

Próbálj nem gondolni rá, és egy nap arra ébresz majd, mindez a fájdalom is megszokás volt, új utak nyíltak, és már nem fáj. Egy emlék a múltból ami megtörtént, szűrd le a tapasztalatot, és ezek felhasználásával menj tovább, hasznosítsd őket. Légy nyitott, örülj minden apróságnak, ennek így kellett lennie, azért történt meg veled, mert erre volt szükséged, hogy tanulj általa, és ezt hasznosítsd az életedben. lesz egy sokkal jobb ember az életedben, hidd el.Kitartás, és menni fog.

Sszia! Én már azt se értem, hogy hogy szakíthattatok pont műtét előtt... Ha szerettétek egymást valaha, akkor ez a minimum, akár mint baráttal szemben is.

Amúgy én is voltam olyan cipőben, mint te, és ... igen, az érzés leírhatatlan, és úgy érzed, sose éled túl, sose tudod majd teljesen túltenni rajta magad.

Nos, saját tapasztalatokból, -ne nézz hülyének, de- azt tanácsolom, hogy inkább az emlékeket próbáld feldolgozni! Addg sose fog megnyugodni a lelked, amíg legbelül túl nem teszed rajta magad. Szóval én azt mondom, nem a felejtés a lényeg, mert amint újra egyedül vagy valahol, minden visszajön. Akkor meg folyton veled kéne vkinek lennie. Az igaz, hogy ha van pl. egy úk szerelem, barátság vagy akármi, akkor nyílván könnyebb , mert vele boldog vagy, és így legalább "semleges" lesz minden.

Ha a sírás jól esik, akkor sírj.. sírj nagyon sokat, a lényeg, hogy kijöjjön belőled! Egyesével, minden emléket, dolgozz fel.

Azokat a számokat, amik rá emlékeztetnek, csak akkor próbáld meg feldolgozni, ha nem megy túl azon a bizonyos határon, amit még kibírsz. Nekem nagyon nehezen sikerült.

DE, sikerült feldolgozni az emlékeket, és elfogadni a dolgokat, a helyzetet. Viszont azóta.. azóta is bennem van, hogy ő ki volt, most ki, és hogy többet nem kapom őt vissza. De legbelül sikerült elfogadni, és már csak csöndben szerethetem. Tudod, az igaz szerelem, mikor akkor is szereted, amikor ő már nem! Ha el tudod engedni, tisztán szereted.

Viszont jó ötletnek tartom, hogy új életet kezdj, és így sok új dolgot kezdj el. Ha eddig nem tanultál zenét, kezdd el, amelyik érdekel, vagy akár sport. Ha új életet kezdesz, akkor az új dolgokkal lesz tele, meg fogsz újulni, és ismét boldog leszel, egyedül. Érezd így.

Nagyon sok sikert az új élethez!

És ne aggódj, ha a sors is úgy akarja, találkoztok még!

Szia!

Engem a volt barátom úgy hagyott el 2 év kapcsolat után,hogy nem is szakítottunk,egyik este hazavitt,mert másnap korán kellett mennie melózni és megbeszéltük hogy du. jön,na és nem jött többet.Soha nem veszekedtünk a 2 év alatt,kissebb vitáink voltak,de nagyon imádtuk egymást!Mikor utoljára találkoztunk akkor is úgy köszönt el, hogy Nagyon Szeretlek mindennél jobban.Mégis elhagyott.Leszámoltam a munkahelyemről,mert képtelen voltam bármi mást csinálni az önsajnálaton és bánatomon kívül.Nem jártam el sehova,barátaimat is mindig leráztam,egyedül akartam lenni,mindig a szobámban ültem nyár közepén és a hülye filmeken,alváson kívül nem érdekelt semmi.Aztán letisztáztam magamban,hogy egy szemét amiért nem mert elém állni,hogy szakítson és nehogy már én menjek tönkre miatta ő meg csajozgat világba valahol.Szépen összeszedtem magamat,-14 kg ami a szakítás rovására írok,na de sebaj legalább szexisebb lettem,elmentem fodrászhoz új friszkót vágattam,felújítottam a ruhatáramat és minden időmet magamra szántam.Sikerült új munkahelyet találnom,képzeld a szakítás után fél évvel megismerkedtem egy sráccal v.mi vicces ügy kapcsán,két hónapig csak sms-tünk és telefonon beszéltünk,anélkül hogy valaha is találkoztunk volna!Aztán találkoztunk,és azóta is együtt vagyunk,imádjuk egymást,viszont ő egy év után megkérte a kezem a másik meg két év után kirugott.Akivel szakítotam utólag rájöttem,összehasonlítva a két embert hogy szinte alig egyeztünk v.miben a mostani párommal meg szinte mindenben egyformán gondolkodunk.

Ne búsúlj,nem érdemli meg,ha egy műtét előtt hagyott el,szerintem csináld azt amit én,csak magaddal foglalkozz és a szerelem úgy is rád talál és tudni fogod ki az igazi,hidd el!!

U.i:A volt barátomról még annyit,hogy a szakításunk után jó 7 hónappal eljött hozzám,hogy bocsássak meg neki,le esett az álla hogy milyen jól nézek ki.Na én közöltem vele semmi esélye és húzzon oda ahonnan jött,végül kiderült a szakítás oka,az anyja mindig rágta a fülét,hogy haggyon ott,mert nem voltam neki szimpi,szerinte nem a fiához való vagyok,két diplomával és egy házzal,ők sehol nem voltak hozzám képest,na mindegy,aztán egy nap kijelentette az anyja ha nem hagy ott akkor el kell költöznie otthonról,egyszóval vagy ő vagy én és őt választotta.Mai napig 28 évesen az anyjánál lakik,semmi komoly kapcsolata azóta se,de megérdemelte,én 27 évesen meg most tervezem az esküvönket és utban már a baba is!

Nem tudom mennyi idős vagy,de hidd el leszel még te szerelmes,nagyon is és teérted is megfog őrülni egyszer v.ki,fel a fejjel!

A legjobb, ha elfoglalod magad, meg ha közösségbe jársz. Az is jó, ha sportolsz, az levezeti a felesleges energiákat, és feltölt pozitivizmussal. A barátok, barátnők ilyenkor sokat segíthetnek, de ne telepedj rá senkire. Készülj fel arra, hogy nem fog olyan hamar elmúlni a hiány a másik után, egy féléved el fog erre menni. Az is jó, ha találsz egy srácot, aki megvígasztal, bár ha csak erre használod, az morálisan elítélhető, kivéve, ha mindketten tisztában vagytok azzal, hogy mire kell a másik.

Az 1 hónap otthonfekvés elég kiakasztó lehet, nekem hasonló lelki helyzetben 4 nap is nagyon sok volt otthon. A net az jó dolog lehet, lehet rajta ismerkedni is. Legjobb ilyenkor, ha vígjátékokat nézel, meg vidám dolgokat olvasol.