Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért mindig valami lelkinyomorék mellett kötök ki?
De komolyan... Eddig minden pasimról kiderült,hogy jobb lett volna,ha messziről elkerülöm. Természetesen én sem vagyok tökéletes: nagy bennem a megfelelési kényszer,mindig magamban keresem a hibát és nem sok önbizalmam van. Ezeket meg általában ki is használják a pasik. Minden kapcsolatom úgy indul,hogy szép és jó,aztán átvált rémálomba az egész. Sőt,talán már akkor is rémálom,amikor azt magyarázom,hogy minden oké. Egyszerűen nem tisztelnek a pasik,pedig igyekszem jó barátnő lenni és az is vagyok. Volt már,hogy azt mondták,hogy túl jó vagyok,nem érdemelnek meg. Mindig azon vagyok,hogy hogyan tehetném jobbá a kapcsolatomat,de mégse értékeli senki. Nem akarok görcsösen barátot,mert ha nincs,úgyis boldog vagyok,meg teljes ember,csak ha már van,akkor úgy vagyok vele,hogy csak hozzam ki belőle a legtöbbet.
Kezdek kétségbe esni,hogy sose lesz normális kapcsolatom. Unom,hogy csak bántanak és kihasználnak a pasik. A mostani,valószínűleg lassan expasim sokszor megütött,nem csalt meg ugyan,de nem volt teljesen korrekt,semmibe vesz... Egy másik volt pasim meg elvárta,hogy Isten ajándékaként gondoljak rá,hogy egyáltalán vele lehetek,elvárta,hogy akkor szexeljek vele,amikor neki volt kedve,vezessem a háztartást egyedül,miközben nappali tagozaton tanultam és dolgoztam. Megint egy másik volt pasim mániákusan szeretett volna megtartani,el akart jegyezni(az összes többi barátnőjével is ezt csinálta),miközben meg folyamatosan csalt és irányítani akart,megmondta,kivel barátkozhatok,hogyan öltözködhetek,hogyan beszéljek. Volt olyan pasim is,aki folyamatosan más lányokhoz hasonlítgatott,hogy érezzem magam egy nagy sz@rdarabnak,mert szerinte mindenki jobb nálam. Pedig nem vagyok csúnya,de még buta se,lehet velem beszélgetni,viccelődni,hülyéskedni. Ezt egy darabig élvezik is,aztán elkezdődik a rémálom és uralkodni akarnak rajtam. Félek,hogy mindig csak ilyeneket fogok bevonzani az életembe,egyenesen rettegek új kapcsolatba kezdeni,azt meg egyenesen el sem tudom képzelni,hogy hogy fogok megint megbízni egy pasiban.
Mit csinálok rosszul? Hol ismerkedjek? Vagy tényleg ez a sorsom,hogy ilyen szemetekkel kerülök össze?
22L
Nehogy azt hidd,hogy csak úgy fejest ugrok egy kapcsolatba:D
Volt,akit már gyerekkora óta ismertem,aztán az összeismerkedésünk is elég hosszú volt,amikor még csak randiztunk,de csak 1 év után jött elő,hogy milyen... Ezzel én nem tudok mit kezdeni.
"nagy bennem a megfelelési kényszer,mindig magamban keresem a hibát és nem sok önbizalmam van." - itt a kulcs. Ezen próbálj meg változtatni. Amíg másoknak akarsz megfelelni, addig egyszerűen kihozod belőlük (nem tudatosan), hogy uralkodjanak rajtad, hogy elvárásaik legyenek veled szemben.
Először önmagaddal kell rendben lenned, megtalálnod az önbizalmad a külső visszajelzések nélkül is, és onnantól fogsz tudni harmonikus párkapcsolatot építeni.
37N
7-es válaszoló,tudom,hogy így van,tudom,hogy ezek a tulajdonságaim közrejátszanak ebben. Sőt... Csak szomorú vagyok,mert ha jót adok,nem értem,hogy miért nem jót kapok vissza.
Igen,lehet emiatt zakkant vagyok,de inkább vagyok lelkis,meg emberekkel törődő,mint valami érzéketlen,akit csak önmaga érdekel:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!