Mért van az hogy ennyire féltékeny vagyok?

Mert szerelmes vagy és mert ilyen típus vagy. Teljesen nem tudok ezt levetkőzni, de ha bízol benne (te írtad, hogy sosem csalna meg), akkor uralkodnod kell ezen az érzésen, mert ez a kapcsolat rovására is mehet.

Csak magadat tudod meggyőzni erről.

hehe én is ilyen vagyok :D

magamat látom

csak vigyáz ne,hogy hiztisnek tartson én is atol félek :P

Sajnos én is ilyen vagyok. Ez az önbizalomhiányodból fakad, és ezen csak te változtathatsz, főleg, ha a párod eleget dicsér és nem néz más nőkre, szóval megteszi, ami tőle telik. Arra figyelj, hogy ne juss el arra a szintre, hogy másokhoz kezded hasonlítgatni magad, és minden nőt mocskolsz a párodnak. Én már arra a szintre jutottam, hogy már minden nőt utálok, mert folyamatosan az figyelem, mennyire erkölcstelenek a mai csajok, mennyire nem érdekli őket, hogy egy foglalt pasira nyomulnak rá.

21/L

Kezeltesd magad.

Egyébként ezzel fogod elmarni magadtól, ha ilyen maradsz. Mi van abban, ha más lánynak köszön? Azért, mert veled összejött, ne legyen élete, ne beszélgessen ellentétes nemű egyedekkel? Jééézusom, ezt te se gondolod komolyan.

Növessz némi önbizalmat, mert a beteges féltékenység az önbizalomhiányból táplálkozik, és próbálj lehiggadni. Te talán nem köszönsz más fiúknak, nincsenek esetleg fiú barátaid, haverjaid? Ha neked lehetnek, neki miért nem?

Atyavilág, néha nem csodálom, hogy a férfiak azt mondják, a nők hülyék...

23/L

Nálam is jelentkeztek ilyen érzések, de kb. a 3. vita után tudtam, ha nem teszek valamit, el fogom veszíteni. Többszöri beszélgetés után, ahol őszintén, higgadtan, nyugodtan elmondtam neki, hogy mit érzek, és ettől nagyon utálom magam, és meg akarok változni, kértem, hogy segítsen enyhült a dolog, akkor már csak az exeit utáltam, mert sajnos megszegtük az alapszabályt, és mesélt róluk, ami engem nagyon zavart. A legjobban az irritált, hogy ketten ott vannak mai napig is a FB ismerősei közt.

Mindig mikor érzem, hogy megkörnyékez ez a buta érzés, felteszem magamnak a kérdést, hogy miért csinálom ezt, miért engedem át magam ennek a buta kínzó állapotnak, megpróbálom magam kívülállóként figyelni, ezáltal időben észbe kapok, hogy milyen bután kezdek viselkedni.

Hamarosan összeköltözünk, megkértem, hogy tüntessen el minden tárgyat, fényképet, bármit, ami régi barátnőhöz kötődik. Nem azt kértem dobja ki, hanem ha kell is neki, vigye le a pincébe, rokonokhoz, bárhová, hogy én ne találkozzam vele. Úgy érzem jó úton vagyok a "gyógyuláshoz".. Ma már ott tartunk, hogy tegnap volt egy kis seb a karján, és megkérdeztem mi történt. Viccesen, provokálva azt válaszolta: "megharapott a Zsuzsi".. Régen felkaptam volna a vizet, és hiszti lett volna. Most azt válaszoltam: "Remélem mondtad neki, hogy hiába erőlködik, mert klassz csajod van, akit sosem fogsz elhagyni.." Párom csak nevetett. Azóta úgy érzem sokkal jobban is szeret, több időt tölt velem.

Nem a pasinak kell változnia, hanem neked.. és minél hamarabb, annál jobb mindkettőtöknek, de főleg NEKED!

Mindent kihozol magadból?

Kinézetileg, szorgalomügyileg, munka...stb.

Az önbizalomhiány mindig abból fakad, hogy nem számíthatok magamra, megakartam tenni, de mégsem tettem meg.

Tehát gyenge vagyok, és ha én gyenge vagyok, akkor biztos talál majd jobb lányt nálam.

Ha mindent megteszel magadért, nem az a lényeg másokhoz mérten, szóval kihozod a maxot. ez el fog múlni.

De erről szerintem beszélgessetek el, hogy neked ez van, és ezért ne értse félre a viselkedésed.