Maradandó lehet? Nem túl korai?

Hát az ÉN véleményem szerint korai, de majd idővel rájössz, hogy korai volt-e, vagy sem.

Ezt csak ti érezhetitek.

Attól függ.

Én a magam részéről úgy gondolom, hogy a jegyesség nagyon szép dolog, de nem lehet vele felelőtlenül dobálózni. Szóval szerintem ahhoz, hogy valaki eljegyezze a párját, jó, hogy ha tudja, mire számítson a leendő közös életük során: előtte nem árt megismerni egymást, úgy igazán, és igen, az is kell hozzá, hogy már együtt is lakjanak pár hónapot, fél-egy évet, mondjuk egy közös albiban, vagy egyikük családjánál.

DE! Én 2 hónap után senkit nem vennék komolyan, ha meg akarná kérni a kezemet... 2 hónap után még nem is ismerhet engem, és hiába szerelmes belém, attól még nem tudja, milyen velem együtt élni... most még minden szép és jó, de mi lesz akkor, ha már nem lesz belém ennyire szerelmes? Ha elmúlt az újdonság varázsa? Ha már nem csak a szépet látja mindenben, ha ott leszek mellette kócosan és gyűrötten, minden vasárnap reggel? Akkor is szeretni fog még, akkor is harmonikus lesz a kapcsolat, akkor is el akar majd venni? Mi van, ha elmúlik a szerelem? Mi lesz, ha akkorra kiábrándul?

2 hónap nagyon, nagyon, nagyon kevés idő szerintem. De természetesen emberfüggő a dolog, biztosan van olyan, aki 2 hónap után úgy gondolja, hogy ő ezzel az emberrel akarja leélni az életét - csak én nem ilyen vagyok, ezért biztos, hogy 2 hónap után nem költöznék még össze senkivel és nem mondanék neki igent. 2 hónap után még én se tudnám, hogy akarok-e ebből valami komolyat, hiszen nem is ismerem még úgy igazán a másikat, akkor honnan tudhatnám, hogy ő a megfelelő ember? Vagy hogy az életemet örökké ezzel az emberrel akarom-e élni? 2 hónap ehhez nekem biztos, hogy kevés lenne...

De mint írtam is, ez emberfüggő. Szóval ha neked így jó, akkor sok boldogságot kívánok! :)