Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon megbántottam a párom, mit tegyek?
Kissé szétcsúszott az életem, vagyis hát nem is kissé. Arra jutottam, hogy felmondok a munkahelyemen és hazautazom a szüleimhez. Ennek két fő oka van: egyrészt az elmúlt hónapokban eléggé eltávolodtunk egymástól, és talán ha együtt töltünk egy kis időt, az segít, másrészt anyagilag is szükségem van a segítségükre.
Amikor a páromnak elmondtam a tervem, úgy fogalmaztam, hogy úgy érzem, nincs egyetlen biztos pont sem az életemben. Ezen borzasztóan megbántódott.
Én nem akartam megbántani, de tény, hogy még csak fél éve vagyunk együtt, igaz összeköltöztünk, viszont amikor összejöttünk, azt beszéltük, hogy egy év múlva leülünk és meglátjuk, hova jutott a kapcsolatunk és annak függvényében döntünk: ha érdemesnek tartjuk a folytatásra, akkor rástartolunk a házasságra, ha viszont nem, akkor ennyi. Én már rég nem is gondoltam erre, imádom őt, ő a tökéletes férfi számomra, viszont pont a hétvégén hozta szóba ezt a témát, hogy akkor majd nyáron megbeszéljük, mi van. Innentől pedig nem, nem tudom azt érezni, hogy ő egy biztos pont az életemben. Ő viszont ezek szerint ennek ellenére úgy gondolja, hogy az.
Tény, hogy sok mindent megtesz értem, ma hajnalban pl. bevitt vérvételre és három órát ott ült velem, közben nagyon jól elbeszélgettünk, de aztán amikor hazahozott, és adtam neki egy csókot, elhúzta a fejét, mondván ő még mindig meg van bántva.
Mit tegyek, hogy jobban érezze magát? Bocsánatot kérni nem fogok, mert nem tettem semmi rosszat, egyszerűen úgy érzek, ahogy érzek. De nagyon szeretném, ha ő jobban érezné magát, pláne hogy holnap elutazom, talán nem is rövid időre.
Hát bocsi, de együtt éltek, megosztjátok a problémákat, meg minden, te nekiállsz önző módon viselkedni (visszamegyek anyuékhoz, mert ott könnyű), ráadásul kijelented a párodnak, hogy nem is biztos a számodra.
Hagyd el, hogy legyen ideje egy olyan csajt találni, aki szereti őt.
Semmikép nem ez a megoldás. Meg kellett volna beszélni,meg mi az,hogy 1 év múlve leülünk,megbeszélni mi van,ez micsoda baromság,miért kell meghatározni időket,meg felhozni fél év után,nem is értem párodat sem.Külföldön éltek? Vagy messze a szülöktől,nem jártok hozzájuk,hogy hiányzik,meg aztán azért mert nem egy városban laktok,ők attól még biztos pont. Elöször is magadban tegyél rendet,hogy mit akarsz! Aztán azt csináld amit szeretnél,amire vágysz.
Bár ennek én nem látom értelmét folytatni,fél év után elhagy,mert nem vagyok biztos pont,akkor késöbb mitől lennék?? Nem beszéltétek meg kinek mi a problémája,és nem volt változás,ez volt a gond szerintem.
Ha nem szeretném, nem lennék vele. Egyébként nem azért akarok hazamenni (egyébként 1-2 hétre csak), mert könnyű, hanem egyrészt hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, másrészt hogy ne a páromnak kelljen eltartania. Most van 20 ezer forintom, aztán kaput. Ebből nem nagyon ugrálhatok.
Az egy évet azért beszéltük meg, még a kapcsolatunk legelején, mert ésszerű. Nem vagyunk már tinik, mindketten családot, gyereket szeretnénk. Sőt, mindketten úgy terveztük, hogy ennyi idős korunkra már lesz is. Csak én sokáig húztam az előző kapcsolatom, öt évig éltünk együtt úgy, hogy tulajdonképpen az első év végén már tudtuk, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. Mégis sikerült még néhányat ráhúzni. Nem akarok még egyszer ebbe a hibába esni. Neki egyszerűen nem volt komoly kapcsolata, minden lánnyal legkésőbb két hónap után szakítottak. De mondta is, hogy másokhoz sokkal kevésbé tudott - és akart - alkalmazkodni, mint most hozzám.
Elhagyni nem akar, én sem őt. Csak emiatt az egy év dolog miatt nem tudok rá biztos pontként tekinteni. Én már meghoztam a döntést, vele akarok lenni. Ha azt mondaná, mától ne védekezzünk, állnék elébe. Ha megkérne, gondolkodás nélkül igent mondanék.
De ő még nem hozta meg ezt a döntést. Ezért nem tudom biztos pontnak tekinteni. Ha meghozza, ha egyértelműen leteszi a voksot mellettem, csak onnantól igen.
3. ismét
Egy kacsolatban,nem a pénz számít,ha szereted igazán,nem hagyod egyedül 2 hétre. A másik,ha igy megbeszéltétek ezt az egy évet,lehet arra vár,hogy megkérje a kezed,ki tudja? De mindenképpen kitartok,amit írtam,ha proklémák vannak meg kell beszélni,nem jó elmenekülni.Meg amúgy is két hét alatt,hogy kerültüök közelebb,ha együtt sem vagytok? Gondoltam,hogy nem tinik vagytok,épp azért mondom,mindig beszélni kell. 31/F
Ja, rosszul fogalmaztam. Nem a páromhoz akarok közelebb kerülni, hanem a családomhoz.
A párommal alapvetően nagyon jó a kapcsolatunk, épp ezért bántja - és egyébként kicsit engem is -, hogy nem érzem annyira biztos pontnak. De erről nem tehetek.
Másrészről nem ajánlotta fel, hogy eltart, amíg nem találok munkát, én pedig nem akarom ezt kérni tőle. Ha felajánlotta volna, akkor gond nélkül lefújom a családomnál való hosszabb vendégeskedést, és csak egy hétvégére utazom hozzájuk vagy ilyesmi.
Bocsi,folytatom:
Írod,hogy jó a kapcsolatotok,mi jó??? jó a szex, jókat dumáltok,aztán ennyi,vagy mi a jó?? mit értesz alatta??? Komolyan?
Igazság szerint nem tudom, miért nem ajánlotta fel. Vagyis azt mondta, hogy azért ne maradjak lenn sokáig.
Igazából ő már jó ideje mondja, hogy menjek többet a szüleimhez, mert látja, hogy bánt hogy eltávolodtunk. Csak én nem mentem, mert mindig vele akartam lenni, és mindig akadt valamilyen program hétvégére, ami miatt máshova mentünk. Most hogy nézem, hat hete nem voltam a szüleimnél. Akkor meg apukám születésnapja volt, úgyhogy nem beszélgettünk, hanem nagy buli volt, másnap meg összekanalaztuk magunkat, rendbe raktuk a házat, és jöttünk vissza.
Ő még régebben kifejtette, hogy nem akar olyan nőt, akit el kell tartania. Nem ellenem irányult, akkor még fel sem merült, hogy egyáltalán bármi lesz köztünk. Emiatt nem akarom megkérdezni, holott nyilván nem arra játszom, hogy ő tartson el, csak átmeneti ez a helyzet.
A kapcsolatunk azért tartom egyébként jónak, mert az alapvető dolgokban hasonlóan gondolkozunk, amiben nem, azokon sokat vitatkozunk (a szó jó értelmében), nagyon jó hatással vagyunk egymásra, mindketten kiegyensúlyozottabbak és pozitívabbak vagyunk, amióta együtt vagyunk. Rengeteget teszünk egymásért és a másikért, és nem terhes egyáltalán, valahogy természetesen jön. Persze vannak problémáink, de kinek nincsenek? Főleg hogy nagyon nehéz élethelyzetben vagyunk mindketten, ő rengeteget dolgozik, mellette egyetemre jár, egy átlagos este 10-11 körül érkezik haza. Ezért is költöztünk össze rögtön, mert arra esélyünk nem lett volna, hogy randizgassunk. Az összeköltözés viszont persze rengeteg konfliktussal jár, ami ugye rögtön ránk szakadt. Mással úgy indítottam eddig, hogy moziba jártunk, vagy vacsorázni, nem a ruháit mostam :) Ráadásul a munkája miatt sokat utazik, volt hogy az összeköltözés dacára csak hétvégeken találkoztunk, akkor meg persze aludtunk főleg.
Nem panaszkodásból mondom, tényleg nagyon nehéz és rengeteg munkát kíván ez a kapcsolat, de megéri, mert csodálatos, mert egyre jobban szeretjük egymást. Ez egyébként kifelé is látszik, elképesztő például, hogy gyakorlatilag akárhova megyünk, az embereknek szimpatikusak vagyunk és mindig megszólít minket valaki csak úgy. Mostanában sajna gyakorlatilag csak sztk-ba járunk a problémáim miatt (mindig elkísér, talán egyszer volt, amikor nem, mert épp külföldön volt), de ott is feldobjuk a várók hangulatát, vagy ha együtt megyünk bevásárolni, ott is biztos, hogy megszólít más vásárló, rengeteg pozitív visszajelzést kapunk ismerősöktől is, idegenektől is. Ilyet én még őszintén szólva nem láttam és nem éltem át. Nem is gondoltam, hogy létezik. Ezért fontos ez a kapcsolat, nem hinném, hogy bárki mással lehet ilyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!