Változni fog a gondolkodásmódja vagy nem?

Barátnőmmel 1éve vagyunk együtt.ő 18 én 20éves vagyok.a rossz családi neveltetésből adódóan(vagyis pont hogy egyáltalán nem nevelték,nem terelgették,nem hagytak neki vágyakat,nem a jót akarták neki röviden...anyja apja szebben bánt a kutyával mint vele szó szerint..)pár hónapja együtt élünk,minden szuper a kapcsolatunkkal,de a probléma megoldó képessége 0,mert nem foglalkozik a gonddal inkább átnéz rajt,és nem törődik vele(itt látszik a hatalmas gondolkodás a szülők részéről)ha nem viszem ide oda orvosokhoz,nem derülnek ki bajai,amiről 18évig nem is tudott-mert szülei nem foglalkoztak vele-ezért hiába próbálok segíteni,tanácsot adni úgy veszi ezt,hogy kioktatni akarok,megmondani mit csináljon(végülis így van,csak nem ilyen csúnyán fogalmazva,hanem inkább terelgetni a jó irányba)és bántónak érzi,nem hogy csak vigasztalnám(akkor nem is tudom élne e még ha nem foglalkoztam volna problémáival(teljesen komolyan..-ilyen szintű)a probléma pedig, hogy nem hajlandó megpróbálni máshogy látni,gondolni a dolgokat,máshogy megoldani ,köti az ebet a karóhoz ,saját gondolatai szerint,de ez bebizonyosodott hogy 100ból 100 szor hibásan cselekszik..jót akarok,mert megérdemli,csak amit hozott a múltjából félek,hogy tönkreteszi már a kapcsolatunkat,

bocsi a regényér de fontos!

Mi a véleményetek? help!