Miért forog a legtöbb ember élete a párkapcsolatok körül?

Végre egy egészséges gondolkodású kérdező. Csak maradj is meg ilyennek.

(Kicsit elég volt már az önsajnáltató, "18 évesen még nincs senkim, nem is lesz, már túl öreg/csúnya/alacsony/magas/szegény/gazdag/vézna/kövér vagyok hozzá brühühü" kérdezőkből, pont azért nem találnak senkit mert túlságosan, görcsösen akarják - mintha egy szőnyeget akarnának felcsavarni de lelépni róla nem hajlandóak)

Mindig emlékeztetnem kell magam, hogy én nem is akarok kapcsolatot, csak a világ olyan, hogy rosszul kell éreznem magam, ha nincs.

Alapvetően utálom a kapcsolatokat, sosem tepernék érte, hogy legyen.

Csak néha belefutok olyan konkrét személyekbe, akik miatt mérlegelek, és úgy döntök, hogy miatta megéri feladni még a saját fantasztikus társaságomat is :D

22/F

"De nekem a párkapcsolat sem elsődleges."

Na és? Nekem pl. a karrier nem elsődleges, unalmas és kiábrándító lenne, ha csak a munkámnak kéne élni. Másoknak meg pont ez a fontos. Van, aki családcentrikus, van, aki a hobbijának él, van, aki kicsit egészségmániás, van, akinek a barátai a minden, van, aki önmegvalósít ezerrel. A társadalom ezeket mind természetesnek veszi, ha jobban megfigyeljük. Csak egy pár szőrszálhasogató ember akad ki ilyesmin.

Szerencsére változatos a világ, nem egy kaptafára készültünk mi, emberek.

Minden téren vannak szélsőségek is, amiket már nehezebben lehet tolerálni, de általában véve csak arról van szó, hogy az embereknek nem egyforma az értékrendjük és néhányan "nem normálisnak" bélyegzik meg, akinek az értékrendje nem egyezik meg az övével. Ez már inkább baj.