Mit kellene tennem, hogy megértse, és ne legyen vitatéma mindig?

Sziasztok!

A szituáció a következő. A barátommal nemsokára 1 éve leszünk együtt, ami jelen esetben fontos, mert egy visszatérő, és az is maradó probléma lesz köztünk, úgy gondolom, nem miattam.

A lényeg, hogy egy helyen tanulunk, a szülővárunktól viszonylag messze, így nem járunk haza minden héten (2-3 hetente). Amíg suliba járunk és ott vagyunk, minden nap találkozunk, hétvégéket természetesen együtt töltjük. Általában ő szokott "elkéretőzni" tőlem, focizás, meccsnézés, szokásos férfi program, ahova nyilván nem megyek, hadd legyen a haverokkal. Ezért én sose szóltam neki, nem vagyok féltékeny típus, de többször előfordult már, hogy elment. Én kevesebbszer megyek el, akkor is inkább délután 1-2 kávéra.

Én nagyon odavagyok a családomért, és úgy gondolom, ha már mind anyagilag, mind lelkileg támogatnak, az a minimum, hogy itthon eltöltött 2,5 nap nagy részér velük töltöm. Ez nem azt jelenti, hogy ilyenkor a barátommal soha. Inkább azt, hogy nem délután 5kor találkozunk hanem 8kor, vagy épp itthon maradok estére egy családi filmnézésre, stb. Azt hittem, ez egy kapcsolatban nem lehet probléma, főleg úgy, hogy tényleg minden nap találkozunk. Ő viszont ezt nem érti meg, és állandóan megy a patália, hogy én nem érek rá, meg stb. Tudom milyenek a szüleim, és valahol jogosan éreznék magukat megbántva, ha hazajövök 2 hét után és eltűnök itthonról, főleg úgy, hogy tényleg nagyon jó a kapcsolatom velük. ÉS akkor hozzáteszem, amíg itthon vagyok, a család után a barátom az első, és a legjobb barátnőm, akivel szintén keveset találkozok.

A kérdésem az lenne, hogy mit kellene tennem? Hogy megértse végre a barátom hogy nekem fontos, hogy itthon (is) legyek? Meg fog változni ez valaha?