Van értelme egy komoly kapcsolatnak ha az egyik fél úgy gondolja hogy ő még úgyis lesz később szingli?

Tehát hogy előre tudja, hogy akar majd még egyedül lenni, vagy legalábbis úgy képzeli a jövőt hogy lesznek még benne szingli évek. Pár év távlatra gondolok. Mit tehetnék? nemrég beszéltünk arról hogy fél hogy én nem merem elengedni magam és nem merek teljesen bízni ebben a kapcsolatban, ami bántja őt. De ezt meg is beszéltük, nem volt gond. De rá egy hétre meg történt ez az elszólása. Hogy szeret barátnővel lenni de biztos hogy lesz még egyedül meg minden. Így már sajnos annyira sem merek bízni. Nagyon szerelmes vagyok, de pont ezért nem, mert félek hogy ha annak ellenére ami elhangzott én továbbra is azon fogok dolgozni és igyekezni hogy a lehető leghosszabb ideig együtt maradjunk, akkor ha mégis vége lesz egyszer az örökké olyan nyomot hagy hogy már soha nem fogok rendbejönni. Ő az első barátom és 1-2 hónapja kezdtem el azt érezni hogy soha nem is leszek már kíváncsi másokra, mert ő az akire szükségem van. Akár el tudnám képzelni azt is hogy soha ne legyen vége. Ő sem az a fajta aki a rövidtávú bohóckodásoknak a híve, mindig hangsúlyozta hogy komolyan gondolja velem és érzem hogy szeret, mondja is, de akkor nem tudom mégsem, hgy mit gondoljak most. A gond az hogy mindig kicsit zárkózott fajta voltam, nem is volt barátom egészen 20 éves koromig és most itt van ő, és soha nem került még hozzám senki ilyen közel, és minden első tapasztalatomat és élményemet párkapcsolati téren neki adtam, és megijeszt a gondolat hogy folyamatosan és egyre erősebben azt érzem hogy másnak nem is akarom adni soha ezeket a dolgokat. Ha jönne is más utána úgy gondolom soha nem tudnék senkit így szeretni. Van egy-két ilyen alapelvnek is mondható gondolatom hogy én csak egy embert akarok ennyire közel engedni magamhoz az életem során, mert túl mélynek tartom ahhoz az ilyen dolgokat hogy több valakivel is megosszam. Lehet hogy hülyeségnek hangzik de ilyen vagyok, és hiszek az igazi szerelemben is. Ő az a fajta aki nem aggódik annyit a jövőn mint pl én, ebben eléggé mások vagyunk. Mindig mondja hoy nem tudja mi lesz 1-2 év múlva de szeretne sokáig velem lenni... De félek tőle nagyon, hogy egészen mást keresünk. Pedig eddig semmi nem volt ami arra utalt volna hogy ő is majd "ki akarja élni magát"; a szex miatt sem lehet, mert pont az a ritka típus ilyen téren akinek nincs állandóan szüksége rá, és én is olyan vgayok aki néha többre értékel egy összebújva alvást, mint hogy durr bele... Igazából csak nem tudom, hogyan folytassam innen. Próbáljam értékelni azt, ami van? Hogy van két ember akik nagyon jól elvannak együtt, és használjam ki amíg lehet aztán majd jön más? Aahelyett hogy azon bánkódnék hogy mégsem ő lesz az "igazi" holott teljesen úgy éreztem mintha tényleg a sors küldte volna mellém? :/ Ha valaki volt hasonló szituációban, szívesen vennék pár tanácsot vagy bármit, igazából minden eddigi problémát őszintén és rejtegetés nélkül megbeszéltünk egymásnak de úgy érzem sok lenne ha azzal rontanék rá hogy én már nem akarok mással járni az életemben =/ ezt magamban kell megoldanom úgy érzem, és ezért jutottam el oda hogy névtelenül kérjek véleményt/tanácsot mert tapasztalat híján egyedül nem jutottam sokra a gondolatokkal. 20/L 19/F