Miért ilyen gyök a barátom?

Az a helyzet, hogy már pár hónapja járunk, de már most nagyon lapos a kapcsolatunk! Unalmasak a beszélgetések és az együtt töltött idők egyaránt. Szerelmes vagyok és szeretem is (ő is nagyon szeret), de nem tesz boldoggá. :(

Például itt jön most a Valentin nap... nem várok tőle extra dolgokat, csak most kivételesen megkértem rá, hogy döntsön ő róla, hogy mit csináljunk, ami romantikussá teheti a napot. A válasz ez volt, mint mindig: "Nem tudom." Valószínűleg együtt leszünk, de megint otthonülős unalmas tévénézés lesz a kanapén, majd este 11kor bealszik és le sem sz*r. Ha ÉN nem mondom meg, hogy ide vagy oda menjünk el, akkor nem megyünk sehova, tulajdonképpen unatkozunk, de ez neki megfelel. Még jó, hogy a szexet ő kezdeményezi általában.

Elegem van abból, hogy sosem kezdeményez. Nem hív el vacsorázni, nem hív el sehova, nem kapok tőle ajándékot sosem. NEM VÁROM EL, de néha-néha jól esne mondjuk egy virág vagy egy csoki. Már az is jó lenne, ha elvinne sétálni valami szép helyre! Sosem járunk el bulizni vagy lazulni kicsit hétvégén, és ez is hiányzik nekem nagyon.

Mindig én kezdeményezek. Nagyon unalmas, és már lehangoló is, hogy a kapcsolatunkban szinte én vagyok a férfi, a határozottabb jellem. Mindig én mondom meg hogy mit csináljunk. Mindig megkérdezi: "Mit szeretnél? Hová menjünk? Az lesz, amit te szeretnél drágám! Mondd meg hogy mit akarsz, és azt csináljuk!" Ezek a beszélgetések már az agyamra mennek. Aztán jön az a szöveg hogy: "De tudod, hogy csak azért szeretném ha te döntenél, mert szeretlek és azt szeretném hogy neked a legjobb legyen!" blablabla... De miért mindig én??!

Hogy tudnék változtatni rajta? Vagy szerintetek lépnem kell? :( Fiatal vagyok, nem akarok leragadni egy unalmas pasinál, de szeretem őt...