A férjem bejelentette, hogy csak minden második hétvégén lesz itthon. Ti hogyan viselnétek el?

Az egészet nem olvastam végig, csak csipegettem belőle. Amit nem értek:

1., Milyen válságról beszélsz? Minden második hétvégén elmegy tanulni. Mi ezzel a gond? Egész nap otthon vagy hét közben és marad havonta két hétvége. Bármilyen hosszútávú és mély egy kapcsolat/házasság, valamennyi szuverenitás kell minden embernek, különben annak a hiánya okoz problémát. Marhára nem fogom, hogy ez milyen "gödör"?

2., 43 éves vagy? Jézusom! Nőként a csúcson vagy! Gyerekek nagyok, van szabadidőd. Az egyik legaktívabb korszakodban vagy! Most tudsz élni! Mire vársz? Az én párom 45 elmúlt és eljár sportolni, színházba, felolvasó estekre, különböző baráti/társas összejövetelekre. Ezekre az utóbbi pár évben szokott rá, pedig nálunk még kisgyerekek vannak ...

Ok! Végig olvastam ... A válaszom így megfelelő ... a véleményem meg szerintem megtartom ...

Szuverenitás: mindkettőtöknek kell! Neki megvan a hobbija és téged az nem érdekel. Támogasd őt benne, örülj a sikereinek, de tudasd vele egyértelműen, hogy Te nem fogsz abban részt venni, mert téged nem érdekel, de örülsz, ha az által teljesebb életet tud élni.

Te pedig éld az életed! Eljársz ezekre a helyekre és nem tudsz barátkozni, társaságot összeszedni? Akkor gondolkodj el, mert ezek a helyek, szórakozások vonzzák a társaságot. Ha te egy koncerten, színházban, sport komplexumban nem tudsz emberi kapcsolatokat kialakítani, akkor szerintem gondolkodj el (és ezzel nem bántani akarlak!).

Tudod ennyi év házasság után, amikor sok minden megszokás és rutin, akkor kell az ember lelkének egy kis változatosság. Ez jó esetben valami hobbi. És ritka, amikor két embernek ugyanaz a hobbija. Ilyenkor pont arról szól, hogy egy kis felüdülésetek legyen és támogassátok egymást ebben. Azt mondod 100%-ig megbíztok egymásban? Tökéletes! Mert ennek ez szokott lenni a rákfenéje. Kis külön hobbi, utak, szórakozás és előkerül a zöld szemű ördög. De esetetekben ezek szerint erről nincs szó. Minden adott, hogy művelni tudjatok egy ilyen életritmust. Te is az vagy, akinek ott a lehetőség az orra előtt, de nem él vele, hanem valami ideába kapaszkodik: elmúlt sok év, az ember változik ... a férjed is - és biztos te is -, nem visszacsinálni kell akarni, hanem okosan együtt élni és megélni a változást, megkeresni benne a fejlődést és azt értékelni. Megváltoztatok, mások lettetek, más lett az évek alatt a kapcsolatotok: ezt nem veszteségként kell megélni hanem, hogy új lehetőségek nyíltak!

Egyébként meg mégsem tartom meg a véleményem: a fenteken kívül, ahogy olvasgattalak, tudod mi fogalmazódott meg bennem, hogy mire lenne neked szükséged? Egy tüzes fiatal szeretőre, legalább egy nagy hancúr erejéig! :-P

Házasélet nélkül pedig nincs házasság ... ezt tudja?

Miért bántod?

Ha nincs házasélet sem, akkor ennek a kapcsolatnak tényleg annyi. Én 44 évesen képtelen lennék anélkül élni. Persze a válásom alatt nekem sem volt könnyű, és hasonló gondokkal küzdöttem mint te, meg is lett az eredménye. A végén már semmiben nem értettünk egyet, a vita pedig szinte állandó volt. Ő bekerült egy feminista közösségbe, mindent elutasított amit addig együtt élveztünk, totál prűd lett és a végén már csak az anyagiak miatt kellettem neki. Közös téma persze ilyenkor már nincs. Pedig rengeteg dolog van, amin el lehetne beszélgetni, és érdekes módon én szinte mindenkivel el is tudok, de ha az ember eljut a házasságban arra a pontra, ahonnan már érzi, hogy átverik, akkor nem érdemes folytatni.

Ne haragudj, de fel kellene ébredned a csipkerózsika álmodból. Ez a kapcsolat már sosem fog működni, és tapasztalatból mondom, hogy ilyenkor a párterápia már sz@rt sem ér. Tudom, hogy baromi nehéz elfogadni, hogy vége és óriási lelki teher, de muszály, mert tönkreteszed az életed. 43 évesen még fiatal vagy, bőven találsz magadnak normális férfit, akinek még szüksége van egy normális társra. De később egyre nehezebb lesz. Nagyon bánni fogod, hogy nem léptél. Én is bánom, hogy nem léptem ki hamarabb. Ha évente egyszer beszélni kell vele, mindíg megállapítom, hogy nem értem, hogyan tudtam elviselni, és milyen jó, hogy most már nem kell. Tudom, baromi nehéz, de ha elhagyod magad, akkor csak egyre lejjebb süllyedsz, és egyre rosszabbak lesznek az esélyeid. Mondd meg neki, hogy neked így nem jó és el akarsz válni, mert ennek nincs tovább értelme. Aztán ha változik, akkor jó, ha nem, akkor meg egyértelmű, hogy mit tegyél. Csak az első lépés nehéz, utána már könnyebb. De tedd meg, mert az idő ellened dolgozik, és 43 évesen felnőtt gyerekekkel, pont most tudnád végre élvezni az életet.