A férjem bejelentette, hogy csak minden második hétvégén lesz itthon. Ti hogyan viselnétek el?

Fél éve keresek munkát, de nagyon nehéz, vezetői pozicióból jöttem el egy multitól. Túlképzett vagyok és idős (ami tulajdonképpen a bérigényt jelenti) De azért keresek munkát és jól érzem magam itthon, nem az a problémám, hogy unatkozom. Szerintetek normális ekkora távolság házastársak között? Ennyire külön életet él mindenki? nem hiszem. tulajdonképpen az eltávolodás fáj.

Folyamatosan beszélünk, de sajnos negatív spirálba kerültünk, nem tudunk kimászni belőle, egyre rosszabb. Hét közben szinte semmit nem vagyunk együtt, én inkább így fogalmaznék, hogy havi 4 napot lennénk így együtt. de igazad van, utólsó, tulajdonképpen megrémít, hogy minden második hétvégén (és hétközben is) egyedül vagyok. nem ilyennek képzelek egy jó házasságot.

Igen, ha rendben lenne a házasságunk, ez nem is jelentene akadályt. De ő annyira megváltozott, én meg nem, hogy eltávolodtunk egymástól, és sajnos nem tudunk már úgy együtt lenni, hogy én nem bántsam meg valamivel (ő mondta ezt). mostanában annyira érzékeny, hogy én észre sem veszem és ő megbántódik. Úgy érzem, elzárkózik előlem, testileg és lelkileg egyaránt. Bevonul a szobájába, és ha utána megyek, csak olyan dolgokról tudunk beszélni, ami őt érdekli (filozófia, egyházi zene,komoly művészfilmek stb). Egy ideig tudok így meglenni, de boldogtalan vagyok. (ahogy leírtam, úgy tűnik, egy felszínes és ostoba liba vagyok, pedig nem) Csak hiányzik a vidámság az életemből.