Hogyan szeretheti valaki jobban a virtuális világot, mint a valóságot?

Előrebocsátólag, én most nem játszom, pusztán azért mert most éppen leköt a munkám amit szívesebben csinálok.

Ez az egész dolog a következő képpen működik:

Alapvetően minden ember egy rakat sz@r. Nincs bennük semmi érték, vagy ha van az minimális, a lányokra ez különösen igaz. A mondern szocializációs folyamtok teljesen tönkreb@szták az egyént, mindenki különbözni akar ezért a végén mindenki egyforma lesz. Mindenki megeszi amit a média lenyom a torkán. Mindenki boldogtalan, még azok is akik boldognak mutatják magukat...

Az emberek unalmasak, csak a problémáikról tudnak beszélni, ami igazából senkit nem érdekel, vagy arról hogy mit láttak tegnap a tv-ben a barátokköztben vagy valamelyik hulladék valóságshowban... nincsenek saját gondolataik, nem filozofálnak csak arról beszélnek amit mindenki tud. Nők, autók, szex, és problémák. Aki gamer, azt ezek a dolgok hidegenhagyják... a gamert az aktiv szórakozás, a cselekvésvágy mozgatja, lázad az elméje a tespedés ellen.

Az a fő probléma hogy az emberek nem tudnak mit kezdeni egymással. Összeül egy társaság, és azt látom hogy mindeki az okostelefoinját nyomkodja... meg se tisztelik egymást azzal hogy odafigyeljenek egymásra, ennek így mi értelme?

Másik: összeül a társaság, és kiülnek a parkba bandázni meg cigizni... fantasztikus program. Egész héten bent rohadnak egy iskolapadban hogy aztán a hétvégét szintén egy padon ülve töltsék, miközben semmit sem csinálnak, 0 az agytevékenységük. Csak a sablont nyomatják, arról beszélnek amit mindenki tud.

A harmadik: belülnek a kocsmába vagy lemennek bulizni leisszák magukat ami káros és költséges is. Az ilyenek élete azzal tellik hogy egész héten lesik az apjuk fizetését hogy kilophassák belőle az összeget ami megalpozza majd a péntek esti party hányást a haverokkal... eléggé szánalmas élet.

Ha még ehhez hozzávesszük az egyének közötti esetleges földrajzi távolságokat, vagyis azt hogy ha mondjuk én a külvárosban lakom a haverom meg Pesti akkor napi 3-4 órát is utaznom kell ha találkozni akarok vele (oda - vissza). Tehát, még ha olyan barátaim vagy barátnőm van is aaki annyira nagy arc és annyira jó vele hogy az az idő amit vele töltök valóban minőségi lehetne, akkor sem éri meg mert max 4 órát tudunk együtt lenni de ehhez 4 órát utaznom kell amit végigunatkozok.... ráadásul van h rossz napja van a másiknak, e miatt nem hogy pihentető hanem fárasztó a társasága, ráadásul az életben akkor is kötelező vagyok 1-2 órát eltölteni a másik társaságában ha már találkoztunk ha egyáltalán nem pihentet. A gamelésnél ez nem így van, ott ha bekapcsolom a gépet ott vannak a baráataim azonal, és ha megunom őket egy gombnyomással ugyanúgy el is tünnek, és nem vagyok bunkó...

Amíg kicsi voltam a barátaimmal mindíg nálunk voltunk, mert én voltam az egyetlen akinek voltak játékai, egyszer átmentünk a barátomhoz de abból mindíg az lett hogy unatkoztunk és elhangzott a következő mondat: "inkább mennyünk hozzátok és legózzunk". Ezzel persze nem volt semmi baj, valóban jobb volt nálam legózni mint nála ülni a szobában és nézni a falat. És ez általános, nézd meg a gyerekeket ez ma is így van. 2 kisgyerek barátságában sem az egyén van előtérben hanem a "legó" a program. Nem egymást szeretik hanem a legót, és persze jobb együtt legózni mint egyedül... de ha ketten nem tudunk legózni akkor inkább legózok egyedül, minthogy ketten unatkozzunk.

+Az élet igazságtalan, a gamelés nem... ott ha végrehajtasz egy feladatot tuti hogy megkapod a jutalmat.