Az emberek miért nem csak akkor jönnek össze valakivel, ha már szerelmesek? Addig meg miért nem csak barátkoznak?

"még sok olyan szerencsétlen van mint te :) "

Ha én így vagyok boldog, miért lennék szerencsétlen??

Ígérem minden eddigi elnöknél jobb leszek!

Ha összeszedtem magam anyagilag 2 év alatt akkor rajtatok a népemen is segítek!

"Az emberek miért nem csak akkor jönnek össze valakivel, ha már szerelmesek? Addig meg miért nem csak barátkoznak?"

Szeretem ezt az általánosítást. Legalább úgy írtad volna, hogy az emberek nagy többsége. Szerintem te nem látsz bele minden párnak az életébe és nem tudod a hátteret.

Am. mi szerelemből jöttünk össze. Abszolút baráti kapcsolatnak indult az egész. 2 évig összejárogattunk kettesben és a barátokkal is. Aztán szépen lassan alakult ki minden. Máshogy kezdett el nézni rám (bensőséges, érzelmes volt a tekintete), megfogta a kezem, a végén már egyre közelebb kerültünk egymáshoz, mint mondjuk ölelés. Ez szépen apránként, fokozatosan történt, a 2 évből ez kb olyan 4-6 hónap alatt történt. Ezután összejöttünk, és azóta már 4 éve egy párt alkotunk.

Velem már előfordult, hogy úgy jöttem össze egy sráccal, hogy nem voltam szerelmes belé, csak tetszett. Vártam, hogy jöjjön a nagy szerelem - hát nem jött. Sőt, egyre kevésbé volt szimpatikus, nem alakult ki kötődés, a randikon azt vártam, hogy vége legyen. Nem mondom, hogy ez minden szerelem nélkül indult kapcsolattal így működik, de előfordult.

A mostani barátomba sem voltam szerelmes, de volt köztünk szikra, már első találkozásunkkor (pedig akkor még az egyik barátnőmre hajtott), éreztem, hogy na ebből egyszer lesz valami. Neki kicsit több ideig tartott, mire leesett. Szóval volt köztünk kémia, vonzódás, szikra, ha szerelem nem is. Természetesen idővel az is bekövetkezett.