Mi tévő legyek a hiányérzetemmel?

Nekem talán még a barátomnál is kevesebb tapasztalatom van a szerelemben. Egy éve vagyunk együtt és nekem ő az első szerelmem. Fiatalok vagyunk de a kapcsolatunk a hónapok alatt nagyon megkomolyodott és barátaim és családom meglepettségére nagyon elmélyült. Érzéseink egymás iránt őszinték és a mai napig ég a köztünk első pillanattól fellobbant láng. Mint minden párkapcsolatban, mi is arra törekszünk hogy ez a láng ne aludjon ki. Szerencsére mind ketten makacsul ragaszkodunk egymás érzelmi kielégítéséhez, de mint a legtöbb pár az egymással eltöltött idő során mi is egyre többet veszekszünk. Az fáj a legjobban az egészben hogy kis dolgokon szoktam megsértődni és eleinte nagyon rosszul esett ha szótlanul szomorkodva meg sem próbált vitába szállni a szavammal. Néha még mostanában is zavar ha inkább nekem ad igazat mert tudom hogy ezzel elhalványítja a bűntudatomat amit akkor ébreszt bennem ha szavaival beigazolja hogy tévedtem és nem volt jogom rá hogy felkapjam a vizet. Ezt a játékot oda vissza dobáljuk egymás között és szerintem ez nagyon nincs így rendben.Ami viszont a kapcsolatunk erősségét bizonyítja az az hogy bár néha nagyon mélyen megbántsuk egymást, nem fordulunk többé el egymástól, hanem inkább segíteni próbáljuk a másikat abban hogy megértse mindkettőnk helyzetét. Főleg én vagyok a vitáink felbujtója amiért szégyenlem is magam mert tudom hogy belül nagyon szeret és bármit megtenne hogy boldoggá tegyen. Persze én is ugyan így érzek iránta, de bár ő azt állítja rólam hogy sokkal komolyabb és érettem vagyok mint ő én még is gyerekesnek tartom magam amiért engedem hogy féltékenykedésem közénk álljon. Szinte minden nap látjuk egymást, ritkán van hogy szükség lenne egy napra egyedül habár mostanában egyre több szabadságot igényel a barátom. Próbálom megérteni de túlságosan szeretem őt ahoz hogy nélküle töltsem a napjaim, pedig persze hogy tudom hogy ez normális. Nem élhetünk összenőve mert az nem egészséges, azt is fontos szempontnak tartom hogy nekem ő a lelki társam mindenben, az egyetlen igaz barátom és a legjobb társaságom. Ezért találom nehéznek hogy nélküle töltsem a napjaim. Sajnos mostanában főleg ezért vitatkozunk, tudom és beismerem hogy túlságosan ragaszkodó vagyok, csak mivel tudásom szinte a nullát súrolja párkapcsolatok témában, ezért nem tudom hogyan fogadhatnám el, megbántódás nélkül ha néhány eltervezett este nem úgy alakül ahogy vártam. A kérdésem a következő : mi tévó legyek a hiányérzetemmel?