Voltatok már évekig reménytelenül szerelmesek?

Kedves 21:33-as válaszoló!

Ne általánosíts, szerintem nincsen minden lánynak ilyen problémája. :) Bár állítólag mindenkinek van egy nagy szerelme. De tény, hogy ha valakiben mindent megtaláltál, ami neked kell, és utána mégis elveszíted, örökké hiányozni fog (hacsak nem találsz még egy olyat).

Kedves 28 éves válaszoló! Sajnálom, hogy ilyeneket kell átélned. Az a durva, hogy nekem most sem tombolnak a hormonjaim, pedig elég szenvedélyes típus vagyok, és meg is tud tetszeni más, de egy idő után rájövök, 'Ó, ő csak pótlék. A halvány mása a fiúnak.'

A legtöbb barátom/barátnőm értetlenül áll a dolgok előtt, hiszen még fiatal vagyok, előttem az élet, blabla. Meg hogy én nem mondhatok ilyet, hogy örökké őt fogom szeretni...

Pedig szerintem az embert elsősorban nem a kora határozza meg, hanem hogy mennyi mindent élt már át, hogyan nevelkedett. Nyilván, aki idősebb, az valószínűleg jobban tapasztalt, de én úgy gondolom, jó pár olyan dolgot átéltem, amiről a korombelieknek gőze sincs.

És pont ez a bajom, noha rengeteget mosolygok (még ennyi fájdalommal is a szívemben), nevetek, pörgök, belül egy megkeseredett 40 évesnek érzem magam, akinek annyi fájdalom nyomja a lelkét, hogy már sokszor nem bírja elviselni.

Gondolkoztam már én is azon, hogy ha ez pár év múlva se változik, keresek valami korrekt embert, és családot alapítok, hiszen egy anyának a gyermeke is szerelem, nem? :) De aztán rájöttem, hogy ez így nem oké. Vagy egyedül nevelném a gyereket inkább. De ez még nem most lesz... Ráérek ilyeneken gondolkozni. :)