Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi ez az érzés? A részemről? És az ő részéről?
Sohasem tartottam magam annak a lánynak, aki egy pillantásra beleszerethet valakibe. No, de azt sem feltételeztem volna, hogy egyszer majd, a távoli jövőben a legbizalmasabb haveromat szeretem meg férfiként.
Sohasem hittem, hogy pontosan az az idióta vigyora fog magához láncolni, amit évekkel ezelőtt antipatikusnak találtam. Sohasem hittem, hogy szeleburdisága csupán a látszat...S végezetül, sohasem gondoltam volna, hogy egy fiú lelkét, s nem a külsejét szeretem majd meg....
Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy azt mondhassam, kedvelem. S még hosszabbnak ahhoz, hogy beismerhessem az igazságot: BELESZERETTEM.
Szeretem a lelkét, a testét, a lényét, a lélegzetvételei hosszúságát, azt, ahogyan kissé bódult állapotban rám villantja bájos vigyorát. Szeretem a szemeit, az álmait, s a terveit...Arról ábrándozom, mi lenne, ha mi ketten...csírájában megölt mag. Kedvel, s én is kedvelem. Köztünk a szikra, de mégsem kap lángra a szívünk.
A jövőről beszélünk, a nagybetűs, rémisztő felnőttkorról...de néha azon tűnődöm, a többes szám, melyet ekkor használ ösztönös, vagy esetleg többet takar, s a legfontosabb, jelentheti-e azt, hogy nekem is helyem van mellette....?
Valahogy majdcsak rájössz. Hogy külsőleg nem volt az eseted? Sok ilyet láttunk már.
Én folyton olyanokat mondogatok, hogy külső megfog, benső megtart. Mindkettő fontos. Aki nem tetszik külsőleg, az csak barát lehet, stb.
Mégis: egyik legnagyobb szerelmem külsejét kifejezetten rondának találtam, így objektíve. Aztán persze nagyon belezúgtam abba is. Még volt egyfajta érdekes feszültség is a dologban.
De épp az odaadó természetével vett le a lábamról. Csak így, simán, ahogy megnyilvánult. Nem vigasztalt, mert nem vagyok érzelgős fajta. Nem óvott, védett, mert arra se volt szükségem. Egyszerűen az az önzetlenség, jóság, odaadás- elég volt több évig, hogy szeressem.
Akkor ez meg az a tipikus eset, hogy amikor közel mész a rosszfiúhoz, kiderül, hogy a lelke mélyén jófiú. És ebben gyakran sok igazság van.
Hány rosszfiú lelkizett már nekem úgy, mint egy kisgyerek. Vagy egyszerűen vallotta be úgy az érzelmeit, olyan őszintén, amilyen mélységre egy "átlagos" (magát érzelmesnek tartó) srác nem képes.
Az élet elég sok meglepetést tartogat. Sokaknál csak egyfajta álca, amit a külvilág felé mutatnak.
Aztán, ha bizalmukba fogadnak valakit, megnyílnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!