Normális részemről ez a reakció, érzés?

18 éves fiú vagyok. Volt már barátnőm, de az utóbbi időben nagyon nincs szerencsém a csajok terén, nem tudom miért, egyszerűen vagy csak játszanak velem, hogy kellek nekik, aztán "barátzónába" kerülök, vagy szóba sem állnak velem (általában azért, mert elítélnek (vagy undorodnak :O), hogy rocker, bár inkább metálos vagyok - szomorú).

Nem ez a lényeg, hanem az, hogy a társaságomban (vegyes stílusú, megjegyzem: rocker, rapper, diszkós, stb... de szeretjük egymást :D) már lassan szinte mindenkinek komoly kapcsolata van. Ez persze azzal jár, hogy sülve-főve együtt vannak a barátnőikkel, a hétvégi iszogatásra is elhozzák őket. Engem kezd idegesíteni, már csak azért is, mert előttem nyalakodnak, stb. Engem ez már csak azért is idegesít, mert mindig emlékeztet arra, hogy bizony én egyedül vagyok, meg a kutya se ugat meg perpillanat. Ha megmondanám nekik én esnék ki bunkónak, mert "irigy vagyok". Jól van, bevallom, hogy picit igen, mert nekem is jól esne a hasonló "kényeztetés" és együttlét, de ilyen szinten üresség van most. :D

Szerintetek normális a reakcióm, vagy tényleg csak az irigység beszél belőlem?