Miért van az, hogy amit neki lehet azt nekem nem? És már ha fel hív görcsbe van sokszor a gyomrom, hogy vajon most mi nem lesz jó neki?

Miért van az, hogy ami számára természetes és ő csinálja abba én nem szólhatok bele,de ha én csinálom ugyan azt,akkor már ki van akadva és mindig azzal jön,hogy ennek következményei lesznek,ha folytatom?!például:nagyon utálom, ha káromkodik.többször mondtam már,hogy előttem ha lehet mellőzze már,mert nem szeretem,erre persze,hogy nem kapom meg,nagyon ritka,hogy én csúnyát mondjak,ahhoz nagyon idegesnek kell lennem,de előfordult egyszer,amire az anyja rá is kérdezett,hogy én tényleg ilyen csúnyán beszélek?(mert hallotta valakitől)persze leordított,hogy "vegyél vissza kicsi lány" stb... ő már cigizik egy ideje,régebben én is cigiztem,most megint elkezdtem,ugyanis folyton ezt látom tőle,mindig a szájában van és bevallom sűrűn vagyok ideges és kicsit helyre tesz.Többször mondtam,hogy tegye már le,mert rá fogok szokni.nem tette.kértem,hogy legalább értem tegye meg,nem tette.Erre ha én rá akarok gyújtani elkezd kiabálni velem.Még így is különbnek tartom magam az ő viselkedéséhez képest, mégis mindig én vagyok a szar senki,aki csak kussoljon és üljön csendbe.Mellesleg az illető már a vőlegényem...és mellesleg ma voltam nőgyógyásznál,aki mondta,hogy ha nem jön meg 21.-ig (ugyanis ma kellett volna) csináljak egy tesztet,mert nincs kizárva a baba.De ezt már mondani sem mertem neki...