Mit gondoltok erről a kísérletről amit a páromon végeztem? Az eredmények ismeretében ti mit tennétek a helyemben?

Egyik nap reggeltől estig távol volt, kihasználva az alkalmat szépségnapot tartottam. Teljes lábepilálás, bikinivonal, hónalj gyanta, testradír, hajpakolás, arcpakolás, minden anyámkínja... estére kimerült voltam, de szexin éreztem magam, romantikára készen fogadtam egy szál köntösben, egy üveg vörösbort is kinyitottam.

Hazaért, ledobta a retkes bakancsait és számon kérte rajtam, hogy miért nincs főtt étel vacsorára.

Mondtam, hogy egész nap szépítkeztem, nem értem rá főzni, de csinálok szendvicset, ha éhes. Az persze nem volt jó, elkezdett velem kiabálni, azt mondta, ugyanúgy nézek ki mint reggel, és inkább főzzek, az látható eredményt hoz.

Már nem az első olyan beszólás volt, végleg elegem lett, hogy neki a zabálás fontosabb nálam, úgy érzem mintha az anyját pótolnám neki hétköznap (mert minden hétvégén hazajár zabálni). Csak 26 éves és már pocakosodik.

Úgyhogy a következő volt a kísérlet: egy hónapon át nem törődtem olyan mértékben a külsőmmel mint eddig, csak úgy mint egy férfi tenné = nem szőrtelenítettem, nem sminkeltem, nem vettem föl szexibb, de kényelmetlenebb cuccokat stb... (természetesen csöves módi se voltam, fürdés, hajmosás minden más volt) és a kedvenc kajáit csináltam, mindig volt minden amit akart.

Hát nem lett kedvesebb, szexuális életünk még így is van, de alig és piszkál, hogy igénytelen vagyok. Ha erre az a válaszom, hogy akkor sütök neki valamit akkor mindjárt bókolgatni kezd.

Borzalmas a felismerés, hogy neki fontosabb az, hogy a Anyuci 2.0 legyek mint a barátnője. 20-on évesen én nem ilyen kapcsolatra vágyom.

Ti mit tennétek a helyemben?