Hogyan ertessem meg vele, hogy elje a sajat eletet es ne folyton a mase legyen az elso helyen?

2 eve vagyunk egyutt a parommal,aki egy 38 eves pasi.

Elso evben nem tunt fel, de a masodikban egyre inkabb a szulein meg a csaladjan lett allandoan a hangsuly,odaig jutottunk,hogy a nyaralasunk tobb mint felet a szuleivel meg a rokonaival kellett toltsuk ,kulfoldon es minden egyes nap hozzajuk kellett igazodni minden programmal.Lett is ebbol egy oriasi veszekedes a parom es koztem...

Vagy hetvegenkent is,ha kimozdulunk valamerre, az elso dolga a paromnak,hogy hivja a szuleit,testveret meg annak a ket aprocska gyereket.

Nemreg meg azon kaptunk ossze,hogy mar a nyarat tervezi,de ismet a szulokkel,rokonokkal.a szulei meg el is varjak,hogy mindenhova hivjuk,mert gondolom,annyira jofejeknek hiszik magukat..En is ragaszkodom a szuleimhez, de az en szuleim soha nem akaszkodnanak rank,annal tobb eszuk van.

Es ha felhozom a paromnak,hogy lehetoleg csak ketten menjunk ide vagy amoda, megsertodik,duzzog,kiabal,hogy mi bajom a csaladjaval...De nyaron is egyeb se volt, a szulei nyaralojat gondozni, testvere kicsi gyerekeit kellett vinni setalni,jatszoterre, mindenhova,ahova mentunk.Egyszeruen nem volt nyarunk,nincs telunk,nincs eletunk.

Komolyan,normalis dolog ez????? Van valaki hasonlo helyzetben???mi a kiut ebbol?mert mintha latna,ha a parom meg en osszehazasodnank, az eskuvonkbe meg a naszutunkba is beleszolnanak,ha gyerek lenne,akkor annak a nevelesebe is, stb,s a parom mindezt normalisnak tartja..